amelyben a szeretet és a fájdalom határán egyensúlyozunk.

Gyilkos, öngyilkos. Pál két szék között vergődik: a gyilkosság bűntudata marcangolja, miközben az öngyilkosság gondolata kísérti. Harag és kétségbeesés feszíti szét, mint aki minden oldalról csapdába esett. Lelke már nem tiszta, és ő maga is tudja, hogy Isten országának kapui zárva maradnak előtte. Mélyen belül érzi a sötétség jeges szorítását, a gonosz karmait, amelyek egyre mélyebbre rántják őt a bűnhődés árnyékvilágába.

Rendhagyó fülszöveg... - Megint egy vámpíros sztorit olvasol? Nem unod még? - De, időnként. De ez más. - Miért? Fogatlanok benne a vámpírok? - Hülye. Végre nem tinikről szól és a vámpír egy csaj. - És kemény csaj? - Hajjaj... Bérgyilkosként tevékenykedik. - A vámpíroknak? - Nem. Mindent öl, amivel csak megbízzák. - A fogaival? - Te nagyon idétlen vagy! Fegyverrel. - És mitől olyan különleges ez a sztori? - Nincs kitöltve erotikával a könyv 70%-a. Van tartalma. Tele van akciójelenetekkel, rejtéllyel. - Legalább vicces, ha már nem dugnak benne? - Van egy stílusa, az biztos. Ha bírod a szarkasztikus, flegma humort, akkor tetszeni fog. - Hát jó. De ha nem tetszik, felbérelem, hogy nyírjon ki téged. - Csak nyugodtan! Nincs mitől félnem, mert úgyis tudom, hogy bejön majd Neked is!

Mi történik, amikor a sötétség, amitől egész életedben rettegtél, nem kívülről, hanem belülről emészt fel? Destiny kénytelen szembenézni egy ismeretlen erővel, amely nemcsak a testét, de a lelkét is magával ragadja. Egyik pillanatról a másikra mindene odaveszett, amit valaha szeretett, és már csak a düh és a vér iránti olthatatlan vágy maradt meg benne. Árulás, mágia és bosszú sodorják a végzete felé, miközben kétségbeesetten próbál választ találni a kérdésre: képes lehet-e harcolni a benne tomboló szörnyeteg ellen, vagy végül ő is azzá válik, amitől a legjobban félt? Egy történet a hatalomról, az áldozatról és arról, hogy meddig megyünk el, ha már mindenünk elveszett.

Vanya létezése a homály peremén ingadozik, ahol a múlt csupán széthullott emlékképek sorozata, egy letűnt élet, amelyet erőszakkal töröltek ki belőle. Gyermekkorát elrabolták, a neve már nem sajátja, és minden, ami egykor emberré tette, most a birodalom kovácstüzében olvad el, hogy tökéletes fegyverré formálódjon. Az orosz tisztek nem csupán a testét edzik könyörtelen kiképzéssel, hanem a lelkét is újraírják, míg végül nem marad más belőle, csak egy árnyék, amely a cár akaratát követi. Grúzia - az egyetlen otthon, amely valaha igazán az övé volt - egy halványan derengő, fájdalmas emlék csupán, amelyet ki akarnak égetni belőle. Egy meghódított földdarab, amelynek már nincs hangja, nincs szabadsága, nincs joga ellenállni. A világ közben változik, forrong. A birodalmak egymásnak feszülnek, határok rajzolódnak és mosódnak el, miközben Grúzia népe a perzsák és az oszmánok szorításából alig kiszabadulva most az orosz hódítók vasmarkában vergődik. Vanya pedig ennek a gépezetnek az egyik láncszemévé válik, egy akarata ellenére kovácsolt karddá, amelynek nincs választása, csak engedelmeskedni. A tisztek, akik formálják, soha nem tanították meg a könyörületet, mert számukra az együttérzés nem erény, hanem gyengeség. Itt nincs helye kételynek, nincs joga emlékezni arra, ki volt egykor - csak a szolgálat, a hűség, a birodalom törvénye létezik. De lehet-e egy fegyvernek saját akarata? Megőrizheti-e valaki a lelkét ott, ahol az embert csupán eszközzé silányítják?