𝐇𝐢𝐧𝐚𝐭𝐚 𝐒𝐡𝐨𝐲𝐨 két év után tér vissza Brazíliából Japánba. Megvéltozott kívül belül, nem csak barnább lett, de erősebb. Sokkal erősebb. Készen áll, hogy szembeszálljon legnagyobb riválisával, Kageyama Tobióval ezzel egyidőben megvalósítva az álmát, amiért már iskolás kora óta küzd: hogy a japán röplabda megkerülhetetlen ütője lehessen. A céloktól és a magára szedett erőtül elvakultan azonban egyáltalán nem számít arra, hogy amint hazatér, sokkal nagyobb harc vár rá a röplabdánál: szembe kell néznie a kishúgával, aki már közel sem olyan, mint volt, amikor két évvel ezelőtt elment. 𝐇𝐢𝐧𝐚𝐭𝐚 𝐍𝐚𝐭𝐬𝐮 egy vérig sértett tinédzser, aki csak azért alszik a bátyja középiskolai röplabdamezében, hogy emlékeztesse magát, két dolgot gyűlöl az életben: a röplabdát és az annak teljesen behódolt testvérét, Hinata Shoyot. Bármit megtenne, hogy elfelejtse a múltat, amiben mindkettő jelentős szerepet töltött be, ezért is ment egy olyan iskolába, amiről sosem hallott a bátyja középiskolás történeteiben, a Niiyama Lánygimnáziumba. A terve viszont már az első napjain megbukik, amikor Teshima Riko, a röplabdacsapat kapitánya kiszemeli őt, azzal a céllal, hogy közösen öljék meg a Karasuno egyre csak növekvő röplabdaörökségét. Azt, amit anno Hinata Shoyo és Kageyama Tobio kezdett el.

Dazai Osamu x OC Nozomi élete mindig egy kicsit fényesebb lesz, mielőtt beütne a teljes katasztrófa. A gyerekkora tökételes volt, egészen addig, míg szülei ki nem mutatták a foguk fehérjét. A haláluk után Nozomi-nak nem maradt tető a feje felett, és azt hitte az utcán kóborogva fog éhen halni, vagy rosszabb, amikor is találkozott Oda Sakunosuke-vel, aki befogadta. Ő és öt másik testvére, akiket a maffiózó ugyanúgy megmentett, nyugodtan éltek, egészen addig, míg egy napon a bevásárlásból hazaérve szörnyű látvány nem fogadja Nozomi-t. Vajon most meddig kellesz a sötétségben élnie? Ezek után mi vár rá? És mikor már újra a fényben él egy jó ideje, hogyan fog reagálni, mikor egy régi árnyék újra rávetül?

Azt mondják, az éjfúria a villám és a halál istentelen ivadéka. Sosem lop ételt, sosem mutatja magát, és sosem hibázik. A varázsvilág összes tudása róla mindössze annyi, hogy a mérete valahol a közönséges walesi zöld és a magyar mennydörgő között van, a színe az éjszakánál is feketébb, és kék plazmalángját még a legerősebb pajzsbűbájjal sem élte túl senki. Azt mondják, a Black háznak magva szakad, amint Sirius Black kegyeskedik végre meghalni az Azkabanban. Amikor azonban Castor Serpens Black után két évvel húga, Danika Lynxia Black is megérkezik a Roxfortba, ráadásul a hírneves Harry Potterrel egyszerre, némely tévhitek alapjaikban látszanak megremegni. Danika, a Roxfort történelmének harmadik Griffenddéles Blackje ugyanis magasról tesz a társadalom felé irányozott elvárásaira, miközben azt az egyetlen dolgot teszi, amihez ért: túlél. Talán Merlin sem tudná megmondani, mi történik, ha az utolsó tisztavérű Black tudomást szerez a világ legveszélyesebb sárkányáról.

BEFEJEZETT „𝘔𝘪𝘭𝘺𝘦𝘯 𝘦́𝘭𝘦𝘵 𝘢𝘻, 𝘢𝘩𝘰𝘭 𝘮𝘪𝘯𝘥𝘦𝘯𝘵 𝘮𝘦𝘨𝘬𝘢𝘱𝘩𝘢𝘵𝘴𝘻, 𝘤𝘴𝘢𝘬 𝘢𝘻 𝘢́𝘭𝘮𝘰𝘥𝘢𝘵 𝘯𝘦𝘮?" Ego-san bejelentése a Japán U-20 elleni meccsről mindenkit sokkol. Egyetlen esélyük van: ha nyernek, tovább küzdhetnek az álmaikért - ha veszítenek, búcsút inthetnek a futballnak. Ez azonban nemcsak egy próbatétel, hanem lehetőség is arra, hogy végre megmutathassák a ragyogásukat, szárnyra keljenek, és repüljenek az álmaik felé. Egyenként hangzanak el azok nevei, akik pályára léphetnek... de amikor a tizenegyedik név is elhangzik Reo rájön, hogy ismét nem lett kiválasztva. Úgy érzi magát, mint a szárnyától megfosztott madár: de ha eddig eljutott, nem most fogja feladni. Bármit megtesz, hogy soha többé ne maradjon háttérben - és hogy Nagi Seishirou végre őt válassza Isagi Yoichi helyett. Egy közös pihenő alatt újra kettesben maradnak. Egy zuhany alatt kezdődő beszélgetésben évek elfojtott érzései törnek a felszínre - düh, csalódás, vágy, szeretet. Vajon lehet még közös játékuk, ha a szabályokat már nem csak a pálya diktálja?