The Blackwoods sorozat 1. része! Alexis Moore elindult legelső egyedüli utazására Görögországba, 1 hónapra. Az első napon minden jól is alakult addig, míg meg nem tudta, hogy valójában érvénytelen volt a szobafoglalása. Na és persze hotelszoba nélkül hol száll meg az ember? Hát persze, hogy egy most ismert jóképű hapsi családjának házában! Ahol ráadásul ott tartózkodik az az ember, akit ő a repülőteres eset óta nem szívlel. Hát nem ésszerű? Ámbár, hiába ki nem állhatja Asher Blackwoodot, minél többet vannak egy légtérben, annál nehezebb ellenállni az egymás iránt érzett vágynak... Talán sorsuk összefonódhat a nehézségek árán is?

𝐒𝐳𝐨́𝐯𝐚𝐥...𝐡𝐨𝐥 𝐢𝐬 𝐤𝐞𝐳𝐝𝐣𝐞𝐦? Hol volt, hol nem volttal? Jó, kezdjük azzal. Hol volt, hol nem volt, élt egyszer az ókori görög világban egy fiatal lány, aki már a születése óta egy nagyon különleges embernek számított. Nem csak azért volt más, mint a többi, mert félisten gyermek volt, hanem mert a három legerősebb isten, 𝐇𝐚́𝐝𝐞́𝐬𝐳, 𝐏𝐨𝐬𝐳𝐞𝐢𝐝𝐨́𝐧 és 𝐙𝐞𝐮𝐬𝐳 lánya volt. A halandó anyukája próbált rá vigyázni, de nem gondolt abba bele még ő se, hogy az istenek atyja, 𝐊𝐫𝐨𝐧𝐨𝐬𝐳, egyből kiszemelte magának a nő gyermekét, hogy végezhessen vele minél előbb, mert túl erősnek tartotta őt ehhez a világhoz. A kicsi lánynak hamar fel kellett nőnie, így egész gyerekkorában dacolt a különféle szörnyekkel, amiket Kronosz küldött rá. 𝟏𝟔 éves korában viszont ez megváltozott. Kronosz saját maga hozott létre egy mutáns szörnyeteget, amit a lányra küldött. Az ifjú félisten próbálta legyőzni az undormányt, de az ellenfele kiütötte őt és a lány meghalt azon pillanatban. Ám, mivel Hádész szerette a legjobban a gyermekét, így szabályokat megszegve levitte őt az alvilágba és ott minden erejét összeszedve próbálta visszahozni őt az életbe, ami sikerült is. Két isten segítségével a lányt elaltatták, majd az 𝐮́𝐣 𝐩𝐫𝐨́𝐟𝐞́𝐜𝐢𝐚́𝐧𝐚𝐤 megfelelően, megegyeztek abban, hogyha eljön az idő, visszaküldik őt az emberek világába, újjászületve, de emlékek nélkül. És kiderült, hogy ez a lány... 𝐞́𝐧 vagyok ! A STORYT LOPNI/KOPIZNI SZIGORÚAN 𝐓𝐈𝐋𝐎𝐒!! A TÖRTÉNET, VAGY KARAKTEREK MÁSFÉLE TÖRTÉNETEKKEL VALÓ HASONLÓSÁGA A 𝐕𝐄́𝐋𝐄𝐓𝐋𝐄𝐍 𝐌𝐔̋𝐕𝐄! Helyezések: #1 pjo #1 hoo #1 nicodiangelo #1 percyjackson #1 annabethchase #1 leovaldez #1 rickriordan #1 soulmates

- Vannak sebek, amelyeket mindenki lát. És vannak olyanok, amelyeket még az sem vesz észre, aki beléd szeret. Ellie Murphy megtanulta, hogy a fájdalmat a legkönnyebb gúnnyal elrejteni. Visszaszól a tanároknak, nevet, amikor büntetést kap, és úgy tesz, mintha semmi sem érdekelné. Pedig minden egyes nap hazamegy egy olyan otthonba, ahol már rég nem érzi magát otthon. Egy anyához és egy mostohaapához, aki ki nem állhatja a lányt. Egy olyan életbe, ahol az egyetlen ember, aki valóban mellette áll, a mostohabátyja. Aztán megjelenik Liam Williams. Az új fiú, akit már az első találkozásuk pillanatában képtelen elviselni. A szavaik élesebbek bármilyen késnél, minden vita egy újabb háború, és egyikük sem hajlandó elsőként feladni. De a gyűlölet veszélyes dolog. Mert minél közelebb kerülnek egymáshoz, annál nehezebb elrejteniük azt, amit a világ elől titkolnak. Liam a családja romjait cipeli magával. Ellie pedig egy olyan mosolyt visel, amely mögött lassan minden darabokra hullik. És amikor végre rájönnek, hogy talán nem is egymás ellen harcoltak... lehet, hogy már túl késő. Mert vannak szerelmek, amelyek gyógyítanak. És vannak szerelmek, amelyek csak akkor kezdődnek, amikor már mindketten összetörtek.

Egy baklövés. Egy ellenszenv. És egy lány, akitől nem tud szabadulni. James Carter nem az a férfi, akivel érdemes ujjat húzni. Forrófejű, arrogáns és bosszúálló, a pályán pedig senkit nem kímél. Mindenki azt gondolja, hogy az ő élete tökéletes, de messze nem az. A csapat egyik legjobb játékosaként hozzászokott, hogy ő diktálja a szabályokat, és nem sokan mernek szembeszállni vele. Ally Blake viszont pontosan ilyen. Az első találkozásuk egy szerencsétlen baklövéssel végződik, amit azóta se felejtettek el. Ally azt hitte, soha többé nem kell látnia Jamest. Egészen addig, amíg az egyetem első napján újra szembe nem találta magát vele. Ally gondoskodó, figyelmes, és még a legrosszabb emberekben is képes meglátni a jót. James viszont pontosan tudja, hogy a világ nem mindig olyan szép, mint amilyennek Ally látja. Ellentétei egymásnak, és talán éppen ezért nem tudják elviselni egymást. A haragból bosszú lesz. A bosszúból kényszerű közelség. A kényszerű közelségből pedig valami, amire egyikük sem számít. Mert minél több időt töltenek együtt, annál nehezebb fenntartaniuk a határt gyűlölet és vonzalom között. Jamesnek nem lenne szabad akarnia Allyt. Allynak pedig nem lenne szabad bíznia Jamesben. De amikor a harag mögött lassan valami sokkal veszélyesebb kezd izzani, már nem az lesz a kérdés, hogy képesek-e távol maradni egymástól. Hanem az, hogy mi történik, ha már egyikük sem akar.