KaetyPowers
- reads 9,140
- Stemmen 905
- Delen 41
BEFEJEZETT!
âA pokol nĂ©ha nem ott kezdĆdik, ahol a szabadsĂĄg. Sokszor ott, ahol egy Ășj Ă©letet kĂnĂĄlnak mosolyogva."
Delany Morton gyerekkora óta az ördöggel ålmodik.
Nem lĂĄtja az arcĂĄt. Nincsenek vonĂĄsai, csak sötĂ©tsĂ©g. Egy jelenlĂ©t, ami tĂșl közel van ahhoz, hogy ne Ă©rezze, de tĂșl tĂĄvoli ahhoz, hogy megĂ©rtse. Egy hang, ami nem a fĂŒlĂ©be szĂłl, hanem a csontjai közĂ©. Egy kapu, ami minden Ă©jjel megnyĂlik elĆtte - Ă©s egy ĂĄrny, ami minden Ă©jjel hĂvja.
Delany sosem tudta, miĂ©rt pont Ć.
MiĂ©rt az Ć ĂĄlmai lettek a pokol kĂŒszöbei. MiĂ©rt követi ez az alak, Ă©veken, vĂĄrosokon, embereken keresztĂŒl. Mi benne az, ami Ă©rdemes volt egy örök figyelemre?
Sokszor kérdezte magåtól.
Aztån egy nap mår nem kérdezett semmit.
Egy orvosi beszélgetés. Egy halk mondat.
Halålos diagnózis. Kevesebb mint egy év.
A vilĂĄg Delany szĂĄmĂĄra hirtelen tĂșl kicsi, tĂșl gyors, tĂșl Ă©les lett.
Ăs valami a mĂ©lyben vĂ©gre megmozdult.
Nem félelem. Nem kétségbeesés.
Döntés.
Tudta, kit kell felkeresnie.
Nem kellett gondolkodnia.
Nem kellett mérlegelnie.
A kapu mĂĄr nyitva volt.
De vajon okos dolog alkut kötni az ördöggel... azzal, aki gyerekkora óta nem hagyja aludni?
Alkuknak mindig ĂĄra van.
Ăs ez a mostani...
sem kivétel.