Hope zsákutcához ért. Lassan két éve, hogy elmenekült otthonról az ikerhúgával, Claire-rel, több mint egy éve, hogy egy szem vonatjeggyel a sorsára hagyta a testvérét, és mostanra maga előtt is felégetett minden lehetőséget. Egyetlen utolsó opciója maradt, Claire után menni Észak-Angliába a fura társadalmiselejt-lerakóba, hogy legalább fedél legyen a feje felett. A Honey Planet munkahely és menedékház egyben, állást és ellátást ígér útjukat vesztett fiataloknak. Hope megfelel a kritériumoknak, kétségtelenül rendelkezik a bekerüléshez szükséges kvalitásokkal (vagy inkább kvalitások hiányával), de ez a könnyű rész. Bár abban ő maga sem biztos, melyik a nehezebb: túlélni a garantáltan katasztrofális kimenetelű újratalálkozását a húgával, vagy beilleszkedni a létesítmény többi lakója közé, akik Claire-nek köszönhetően épp elég előismerettel rendelkeznek róla, hogy látatlanban is meglegyen róla a véleményük. 🌿🌿🌿

Kis egypercesek sorozata, réges-régi írások, amik annak idején a blogomból kimaradtak. Szeretem a ködöt. Szeretem a misztikumát, szeretek elveszni benne, szeretem, hogy elrejt, hogy senki nem láthat, ha én nem akarom. Szeretem, hogy sejtelmes, mégis valós, szeretem, ahogy lágyan beburkol. Szeretem, mert olyan, mintha egy mesében járnék, és szeretek egyedül lenni benne. Szeretem, mert ha belépek a birodalmába, minden elcsendesedik, és tisztán hallom a lelkem hangját.

Izabella valósága egyik pillanatról a másikra összeomlik, és azért tér vissza szülővárosába, hogy végleg eltemesse az elmúlt három évét. A nosztalgia és a veszteség érzése visszavezeti életének arra a helyre, ahol utoljára boldognak érezte magát. Emília minden idejét és energiáját leköti, hogy bizonyítsa munkatársainak és saját magának, hogy alkalmas a művészeti kar dékáni pozíciójára. Miközben az általános feladatain túl művészeti expot tervez, megemlékezést szervez és kurátorokkal tárgyal, egy ismeretlen nő tör be az irodájába. Kettőjük kellemetlen találkozás után Izabella karamellizált alma és krizantém illatát, egy könnycseppet és francia sapkáját hagyja maga után, de állítása szerint nem keres mást, csak emlékeket.

Arina Kozarin, az orosz női műkorcsolya egykori üdvöskéje, egy év kényszerpihenő után visszatérni készül a versenypályára. Ám a jégtől távol töltött idő alatt minden megváltozott: csillaga leáldozott, már nem őt rajongja körül a média, a barátokból ellenségek lettek, és a legutóbbi olimpián kitört botrány után már Arina sem ugyanaz a lány, aki minden áron a pódium legfelső fokáig küzdötte magát. Szembe kell néznie betegségével és újonnan szerzett rossz hírnevével, mindeközben fél szemét a csapattársain kell tartania, hogy megőrizhesse helyét a nemzeti válogatottban. Szeretné-e még egyáltalán folytatni, vagy hagyja, hogy a karrierje derékba törjön? Lukyan Markov csak nyerni akar, és ezért bármeddig képes elmenni. Korábbi életét hátrahagyva Moszkvába költözik, hogy az ország legelitebb korcsolyázói mellett edzhessen, de a váltás közel sem olyan egyszerű, mint azt elképzelte. El kell viselnie a számkivetettséget, és még a bosszantóan nagyképűnek tűnő női csapattársát is, akinek mintha minden érem csak úgy alanyi jogon az ölébe hullna. Közben pedig válaszokat keres: vajon mi hiányzik belőle, ami egy bajnokban megvan?

Dani el van veszve. A családjával nem beszél, az egyetemen bukdácsol, a szaktársával, Arnival való viszonyában több az extra, mint a barátság. Egyedül a motorjához kötődik, ám egy váratlan baleset ezt is elveszi tőle, és hosszú időre kórházba juttatja. A kórházban azonban ott van Barni, a traumatológia helyes ápolója, szemébe lógó szőke hajával és kedves, megnyugtató modorával, amit sem a magyar egészségügy, sem Dani ellenállása nem tud megtörni. Barni segíteni akar Daninak, Dani pedig csak menekülni szeretne. Ők ketten egyezséget kötnek, hogy megjavítják egymás életét, ám a gyógyulás folyamata bonyolultabb és kiszámíthatatlanabb, mint várták, Dani pedig szembesül vele, hogy talán nem csak az ő életében vannak titkok, amiket jobb a mélybe rejteni.

(Borító: Lau Tiam Kok - unsplash) Vannak ezek a novellaötletek... Nem olyanok, mint a „Csiszolatlan"; ők egy-egy pályázatra készültek, esetleg gyakorlat vagy feladat eredményei. Most inkább olyanokról beszélünk, amelyek csak úgy jönnek. Ugyanakkor, ha már jöttek, miért ne legyenek valami nagyobb részei? A „világépítés" szép szó (bár a Landwirtschaftsausstellung még szebb). Ám ha az ötlet alapja csak egy csattanó, egy hangulat, nem pedig _rögtön_ egy komplett, komplex rendszer... (Egyébként respect azoknak, akik rögtön megálmodják a teljes képet; nálam ez sokkal inkább a „jé, fényes alkatrész, honnan eshetett ki?" módon zajlik) ...akkor a történet _akár_ történhetne olyan szereplővel is, akit az olvasók már _ismernek_. Merthogy a világépítés szép szó :) Tehát, kedves Olvasó, nem kizárt, hogy itt, a „Big sziti Urban Fantasy és Fiction (UFF)" gyűjteményben ismerős szereplőkre bukkanhatsz a világomból (lol, „világom" - ez nem csak szép szó, hanem túl nagy is). Anyway. Big sziti UFF: történetek a városból, amelyek bárkivel megeshetnének. Veled, neked. Jó szórakozást kívánok!

| hurt/comfort | slowburn | friendstolovers | womanizerguy | feminism | toxicmasculanity | depression | ptsd | Te mit tennél, ha egy autóbaleset következtében elveszítenéd a járásodat? Leonyid Ivanovicsnaj, a jóképű, fiatal és dúsgazdag férfinak egyik napról a másikra kell feladnia éppen csak kezdődő karrierjét, kedvenc hobbijait, és egész addigi életét. A múlt kísértetei azonban nem eresztik, így ő lesz a legnagyobb ellensége saját gyógyulásának. És mit tennél, ha álmaid állása lenne a tiéd, de a fizetés nem volna elég az idős édesanyád gyógyszereire? Ánya gondolkodás nélkül feladja az álmait a szeretteiért. De vajon milyen következményei lesznek annak, ha folyamatosan másokat helyez a fontossági lista élére és soha nem foglalkozik a saját igényeivel? Hogyan boldogul egy naív, de tisztaszívű nő az orosz magánkórházak hadszíntérre emléleztető hierarchikus világában? Történet a változásról, bizonytalanságról és nehéz döntésekről. Történet a felnőtté válásról és önmagunk folyamatos kereséséről. Történet az életről, amely néha épp olyan mogorva és sötét, mint a legkegyetlenebb orosz tél. Figyelmeztetés: csúnya beszéd, szexuális tartalom, depresszió, öngyilkos gondolatok

Bojta a Művészeti Egyetem fotográfia szakára jár immáron három éve. Mint minden 22 éves fiúnak, neki is megvannak a maga problémái. Másfél éve szakított vele a barátnője, akin azóta sem tudott igazán túllépni, az öccse alig akar hozzászólni, az anyja munkamániás, ő pedig egyre többször felejti el bevenni a gyógyszerét, amit a Tourette-szindrómájára írt fel az orvosa. Első látásra bárki elviselhetetlennek mondaná az életét, ám Bojta már megtanulta, hol lelhet nyugalomra a problémái elől. Legjobb barátja, Lúcia - vagy ahogy mindenki ismeri: Lucy - mindig tudja, mivel vidíthatja fel őt, és minden rosszban mellette áll. A másik személy pedig G. Castlelake, akit Bojta nagyjából másfél évvel ezelőtt ismert meg egy művészeti Discord szerveren. Minden nap váltanak pár szót, Bojta pedig eddig egyedül akkor érezte úgy, hogy túllépett Gittán, ha G-vel beszélget. Bojta mára már teljesen elhiszi, hogy G-vel végre teljesen boldog lehet, egyetlen bökkenő azonban az útjában áll: fogalma sincs, ki lehet G a valóságban. Még azt sem tudja, fiú-e vagy lány, így a rengeteg kínosság ellenére enyhe öröm is úrrá lesz rajta, amikor Lucy egyik nap rájön, miért nyomkodja Bojta folyamatosan a telefonját. Lucy azonnal ráveszi őt, hogy keressék meg a titokzatos imádót, arra azonban már egyikük sem számít, hogy minden erőlködésük ellenére is csak négy személyre tudják leszűkíteni a lehetséges "gyanúsítottakat". Vajon Bojta megtalálja Castlelake-et? Castlelake hagyja-e egyáltalán, hogy rájöjjön, ki is ő? Vagy Bojta végül valaki más oldalán talál rá a boldogságra?

Az írások az "Egyperces november" FB-csoport ezévi "futamára" készültek: összesen harminc darab. _Tényleg_ egyercesek, a többségük legfeljebb egy, másfél Word oldal. Nem folytatásos sztori, csak darabkák, szösszenetek; ettől még fel-felbukkanhatnak karakterek újra és újra, sőt, akadnak cameók más írásaimból, még a NekromaRciából is ;) Az Egyperces november 2025-ös tematikája pedig... a Kérdés!