Tóth Kitti elhivatott dietetikus hallgató, aki már egyetemista életének első napjaiban, a gólyatáborban összetalálkozik a nagyon helyes Vereckei Zoltánnal. A táborban hallgatónak hiszi, és közel kerülnek egymáshoz, ám amikor kiderül, hogy a férfi történetesen oktató az egyetemen, az esetleges problémák elkerülése miatt megbeszélik, hogy elfelejtik a történteket. Ez nem okozhat problémát, hiszen a férfi nem Kittinél, hanem az egyetem egy másik intézetében oktat. Kitti ezek után éli az átlagos egyetemisták életét, egészen addig, amíg másodév első napján be nem jelentik: bizonyos okok miatt visszakerül az egyik fiatal oktatójuk a tanszékre, Vereckei Zoltán személyében. Vereckei tanár úr a munkáját komolyan veszi, nagyon szigorú és kissé flegma. Nem kedveli a hallgatókat, főleg nem az olyanokat, akik nem lelkesek a szakma iránt. Viszont Kitti a kivételt képzi, hiszen lelkes, vágyik a tudásra. Ezek, valamint viselkedése miatt pedig sikerül felkeltenie a férfi kíváncsiságát. - A történet fikció! -

Naim Tisserand feketevérű vízköpő, ami sokszor inkább hátrány, mint előny. A vízköpőklán nem fogadja be, tagjai legszívesebben kinyírnák őt. A fekete vére miatt vigyáznia kell, hogy mások ne lássák vérezni. A szerelemről pedig még csak álmodoznia sem érdemes, mert mégis kinek kéne egy lélekszívó szörnyeteg? Étiennette de Foix könyvmoly. Az a típus, aki kikéredzkedik a mosdóba matekóráról, hogy ott az egyik vécéfülkében elbújva regényt olvasson. Az őt piszkáló osztálytársai és az introvertáltsága miatt csak két barátja van, de neki ez így tökéletes. De aztán megjelenik a változás, aminek citromzöld szeme, furcsa, szürkés haja van és úgy hívják hogy Naim... Párizs nem csak a szerelem városa; sokkal sötétebb múltja van annál. Gyilkosságok, mágia, a sötétben megbújó lények... Vajon miért ólálkodnak pokolkutyák Étiennette otthonának környékén? Mit akarhat a kitsune? Ki volt Naim apja? És miért halt meg az öreg boszorkány? Köze van mindezeknek Drefan Lionsgate-hez? Naim meddig képes titkolódzni Étiennette előtt? FIGYELEM! A történet tartalmaz véres, depressziós jeleneteket, halált, gyilkosságot, kínzást és trágár kifejezéseket. A történet olvasása fehér háttérrel ajánlott. Első könyv, szóval nagyon nagy csodát ne várjatok tőle. Építő kritikát szívesen fogadok.

Sofia Toroshvili már éppen lemondani készült volna élete álmáról, hogy artista lehessen, amikor minden várakozása ellenére felveszik New York egyik leghíresebb cirkuszához, az Il Capitanóhoz. Érkezése felkavarja a társulat addig békés életét, hiszen ő az egykori artistalegenda, Zviad Toroshvili lánya, aki tizenkét évvel ezelőtt vesztette életét egy félresikerült mutatvány közben. Sofi apja nyomdokaiba lép, és sikerrel veszi az akadályokat, amelyeket a cirkusz világa állít elé, de hamar rá kell jönnie, hogy a pompás díszletek mögött egy sötét, titkokkal teli valóság lapul. Vajon miért kezeli őt kitüntetett figyelemmel a társulat igazgatója, Angelo Marcelli? És mi is történt pontosan tizenkét évvel ezelőtt azon a végzetes estén?

Izabella valósága egyik pillanatról a másikra összeomlik, és azért tér vissza szülővárosába, hogy végleg eltemesse az elmúlt három évét. A nosztalgia és a veszteség érzése visszavezeti életének arra a helyre, ahol utoljára boldognak érezte magát. Emília minden idejét és energiáját leköti, hogy bizonyítsa munkatársainak és saját magának, hogy alkalmas a művészeti kar dékáni pozíciójára. Miközben az általános feladatain túl művészeti expot tervez, megemlékezést szervez és kurátorokkal tárgyal, egy ismeretlen nő tör be az irodájába. Kettőjük kellemetlen találkozás után Izabella karamellizált alma és krizantém illatát, egy könnycseppet és francia sapkáját hagyja maga után, de állítása szerint nem keres mást, csak emlékeket.