I fejezet: Egy világ, amit nem ismernek. Egy erő, amit nem értenek. Három idegen, akik mindent felégethetnek... vagy megmenthetnek. Egy égi repedés... Egy idegen láng, ami nem tartozik Teyvathoz. És három ismeretlen: egy hatalmát vesztett harcos, egy fekete tűzben élő túlélő, és egy mágusnő, aki tudja, mit jelent veszíteni. Ők nem ismerik az elemeket, az arkhonokat, sem a világ nevét. De valaki figyeli őket. És a láng... él. Lumine, Paimon, és Xiao véletlennek hitt találkozása mindent megváltoztat. A múltjuk nem innen jön, de a jövőjük lehet, hogy már ide tartozik. De ha ez a tűz nem akar kialudni... vajon mit gyújt majd lángra először?

II. fejezet: Egy gyermek, aki tűzből született. Egy világ, ami még mindig idegen. És egy múlt, ami nem akar elengedni. Eltelt öt év. A láng, ami egykor csak kívülről jött... most belül él tovább. Teyvat nyugodtabbnak tűnik. De a leyline-ok mélyén valami mozdulni kezd. A túlélők már nem keresik a hazatérés útját - inkább azt kérdezik, hogyan védhetik meg azt, amit végre otthonnak hívhatnak. De van, amit nem lehet eltemetni. Egy repedés az égen... Egy láng, ami újra nevet kap... És valaki, aki azt hitte, már nem is létezik. Savior, Livi, és Kaen most már nem csak harcosok. Túlélők. De Teyvat nem felejt. És a tűz... újra ég.

III fejezet: Valami megmozdult a leyline-ok mélyén. Egy energia, amelyről már azt hitték, örökre elveszett, most újra felizzik - ismeretlen, de mégis ismerős alakban. A csapat útja egyre veszélyesebb terepre vezet, miközben egy idegen harcos keresztezi az útjukat. Ő nem kérdez, nem magyaráz... csak létezik - a saját célja, múltja és haragja súlyával. De van valami benne. Valami, ami túlmutat az erején, túl azon, amit mutatni akar. Egy szikra, ami - ha fellobban - nem csak az utat világíthatja be... hanem mindent felemészthet maga körül. Mert van, amikor nem az számít, honnan jössz. Hanem hogy mit hordozol a véredben.

IV: Fejezet: „Volt egy világ, amit szeretett. Aztán eltemette. Most itt egy új... és talán újra el kell égetnie." Savior nem kért bocsánatot. De megbocsátották neki. Nem keresett új otthont. Mégis talált. Teyvat földjén megtanulta elrejteni a lángját - azt a lángot, amely egykor világokat pusztított, most viszont csak egyetlen kérdésre keres választ: képes lehet-e megváltozni? De a múlt nem felejt. Amikor régi hangok újra felszínre törnek, és egy ismeretlen energia mocorog a leyline mélyén, Teyvat egyre idegenebbé válik. Savior védelmezőből gyanús alakká válik, és azok, akik egykor mellette álltak, most félelemmel figyelik változását. Ahogy a hatalom új arcot ölt, és a régi sebek nem gyógyulnak, csak mélyülnek, egy kérdés marad: Mi marad egy harcosból, ha már önmagában sem bízik? Savior belül vívja a legnagyobb csatát - és lehet, hogy ezúttal nem lesz, aki visszahúzza a lángokból.

V. Fejezet: Mi van, ha egy világ minden részlete ismerős... mégis semmi sem az, aminek látszik? Az utcák ugyanúgy kanyarodnak. Az égbolt ugyanúgy szikrázik a csillagoktól. A nevek, az emlékek foszlányai... mind ott vannak. De nem úgy néznek rád. Nem úgy szólnak hozzád. Mintha valami végleg elcsúszott volna. Mintha valaki más életébe lépnél bele - egyetlen szóra sem hívva. Kaen nem tudja, hogyan került ide. De a fekete láng belül... az nem hallgat. Egyre vadabbul lobog, mintha válaszokat akarna. És minél mélyebbre jut ebben az új világban, annál inkább érzi: nemcsak a világ változott meg körülötte... hanem ő maga is.