a rettegett kalózkapitány lánya, morene rejtőző potyautast talál a hajón. a szabályok szerint halállal kéne büntetnie őt, azonban nehéz ítéletet hoznia. egyetlen döntés - élet vagy halál között - hullámból örvényt kelt a lelkében és mindennapjaiban. mire észbe kap, hatalmi játszma, kalandok és veszély fűszerezi nyugalmát. meglehet, hogy csakis a felfedett bujdosó segíthet rajta? ― roninak ― boldog huszadik születésnapot . . . változó hosszúságú részek ; leszbikusság ; erőszak ; trágár kifejezések

Ebben a történetben három, huszonéves nő életébe nyerhetünk betekintést. Hazel gitározik, regényt ír, és imádja a skót juhászát, Rosie-t. Egy igazi cuki energiabomba, aki énekel neked, ha szomorúnak érzed magad, és őszinte szeretettel viszonyul mindenkihez. Legjobb barátnője, Liv, akivel sülve-főve együtt vannak, masszőrnek tanul, és rajta gyakorol. Csak ne élvezné ennyire... Astrid menekül a múltja és a traumái elől, amik folyton visszahúzzák. Nem képes megérinteni másokat, és retteg az emberektől. Pszichológusával próbálják befoltozni a lelkén ejtett, mély sebeket, ám ekkor váratlanul megjelenik az életében az a személy, aki miatt kétezer kilométerrel arrébb költözött, és aki valaha a világot jelentette neki... Sadie bárkit elküld a francba, és nincs szüksége arra, hogy pátyolgassák. Múltja őt is kísérti, ami kihatással van a személyiségére és a másokhoz való hozzáállásához. Bokszedzőként dolgozik, szereti nagy kanállal falni az életet, de most megfogadta: nincs több egyéjszakás. Csak még egy utolsó... Másnap azonban rádöbben: olyannal feküdt le, akivel sohasem szabadott volna. Életük és sorsuk számos ponton összefonódik, és a történet előrehaladtával egyre nagyobb szerepet kezdenek el betölteni egymás életében. Ez a regény a gyógyulásról szól, arról, hogy a traumák, félelmek hogyan hálózzák be észrevétlenül a személyiségünket, kapcsolatainkat, és ezekből hogyan lehet felépülni. ✨ Trigger warning: ez egy nyers, szókimondó történet, amiben kényes témákat érintek és jelenítek meg explicit módon, ezért kiskorúaknak és azoknak, akik érzékenyek erre, semmiképpen nem ajánlom.

A falhoz szorítottam, a kezem remegett a dühtől. Meg kellett volna ütnöm. Ehelyett az ajkamba haraptam... majd az övébe.