Jeon Jungkook egy pszichopata gyilkos,míg Kim Taehyung egy ártalmatlan gyerek,aki rosszkor volt rossz helyen...Mi lesz ,ha kettőjük sorsa egybefonódik? Ha érdekel olvass bele..ha nem,akkor ne. Figyelmeztetés; 18+ de durván.🔞🔞🔞

"-Hogy hívnak? Csak nézzem a mellettem ülő fiút, aki csilló fekete íriszeivel figyel és várja a válaszomat, de én csak csendben figyelem őt. Az ajkaim megmozdulnak, de egy hang sem jön ki belőlük, csak némán tátogok, abban reménykedve, hogy a hangom elér hozzá...de ez lehetetlen, hisz én néma vagyok. Soha nem fogja elérni a hangom. "

Jeon Jungkook-ot már hónapok óta szörnyű rémálmok gyötrik. Mind ugyan arról szólnak, mindig egy fiút lát, akit brutális mondón ölnek meg szemei előtt. A szörnyű álmok miatt már egy idő után le se meri hunyni szemeit, ezért is rosszul teljesít az iskolában. Kialvatlan és fáradt, hiába meséli el furcsa álmait barátjának, az nem tanúsít neki sok figyelmet. Már ő is lassan őrültnek hiszi magát, amíg egy váratlan pillanatban meg nem lássa álmai főszereplőjét. Kezdés: 2020. Jún. 18. Befejezés: 2020. Szep. 13

|Mert minden gondolat éjfél után a leghangosabb|

"- Kezdetben csak egy-egy alkalommal bántott, az mindegy, hogy szóval, vagy cselekedettel, de mikor tudta, hogy ez nekem fáj, napi rutinná nőtte ki magát. Ha indultam az iskolába megvert, elalvás előtt szintén. Mikor kedve tartotta, vagy unatkozott, ütött. Akkor még nem volt alkoholista. Egy késő délután igyekeztem haza az iskolából, aztán amint betoppantam az ajtón, elkapott, és elkezdett fojtogatni. Csak úgy. (...) Szuper lassúsággal fordulok felé, mert háttal ülök az ajtónak, ahol épp Ő lépett be. Orvosi köpenyben, aktatáskával a kezében. Lábait fekete farmer fedi, egy azonos színű cipővel és garbós pulóverrel. Haja most is olyan piszkosul helyessé teszi őt, mint négy éve, csak annyi a különbség, hogy ő már felnőtt, én pedig gyerek vagyok. Még. - Szia Kook - köszönök neki mosolyogva, amikor teljesen felé fordultam. - Elszaladt az idő, mi? - pislogok fel rá, miközben ő ott áll az ajtóban, döbbent arccal. Szemei egyszerre tükröznek boldogságot, csalódottságot, haragot, és aggodalmat. " Ez egy röpke kis iromány, sajnos csak ennyire fut mostanság a yaoi témában. Egy régi, ide nem publikált írásom Vkook-os változata. Saját ötlet, ihletet adok, történetet nem! Minden jog fenntartva!

Kim Taehyung anyja össze ismerkedik a kertváros egyik nagy arcával, talán túl közelről is. Ebből kifolyólag, pár hónappal később Taehyung két mostoha tesóval, és egy mostoha apával kezdi a szeptembert #53 in Fanfiction 2018.02.06 #31 in Fanfiction 2018.02.10 #21 in Fanfiction 2018.02.11 #20 in Fanfiction 2018.02.13 #14 in Fanfiction 2018.02.18 #7 in Fanfiction 2018.03.17 #6 in Fanfiction 2018.03.30

Taehyung egy duci fiú, akinek meg kell küzdenie a sok gúnyolódval és az önutálatával. Bár az sem a legkedvezőbb neki, hogy Jeon Jeongguk tudomást szerez a fiú túlsúlyát okozó betegségről, majd sajnálni kezdi. "- Nem kell a színjáték, látom, hogy undorodsz tőlem. - Nyugodj meg, már rég nem tőled undorodom. - válaszolja, majd hamis mosollyal lép el mellettem."

- Tae...? T-te sírsz? - kérdezte majd szembe fordított magával. - Mi...? - letöröltem könnyeim - Csak...boldog vagyok, hogy van valakid... - Ezért sírsz? - Örömkönnyek! - mondtam mosolyogva Örömkönnyek...azok... 10-ig sétálgattunk a tónál. - Haza kéne menni... -mondtam - Máskor éjfélig is kint vagyunk. Mi van veled? - kérdezte Kook - Semmi. Haza akarok menni és ennyi... - mondtam monoton hangon - Esetleg átmehetnék és ott alu- - Ne velem aludj mindíg, hanem a pasiddal!!