Réges-régen bennem él ez a történet, de mindig csak töredékei léteztek: mesék egy új és egyben régi korszakból, a tábortüzek és vándorszínészek idejéből. Mesék egy peremvidékről, ami mindenkit befogad, és egy otthonról, ami mindenkinek jár. Tele idegenekkel, kirekesztettekkel, másokkal és különbözőkkel, ahol a könyv főszereplője maga a hely lesz, és egy nő, Rija, a jó és erős vezető. Aki fiatal, középkorú és öreg is egyszerre, de mindig van, mert ő a Sarkcsillag. Ezek a szövegek nem fértek viszont bele egy könyvbe, bármennyire is próbálkoztam vele, hiszen annyira különböznek. Belefértek viszont egy világba, amiben kapcsolódnak a másikhoz, összefonódnak vele, és néha mégis külön utakon járnak. Meséket kezdtem tehát írni, meséket felnőtteknek. Amik néha szomorúak, néha érzékiek, egyszer-egyszer harcosan dühösek, de a legtöbbször csak kedvesek, mert jót akarnak.

Luca mindenkit gyűlöl. Lucát mindenki gyűlöli. Lucát mindenki lenézi, és semmibe veszi. Amióta elvesztette az édesapját, a fiú úgy érzi, az élete egy soha véget nem érő lejtőre került. A nevelőapja rendre meglopja, az anyjával nem beszélhet semmiről, a féltestvérei a közelébe sem akarnak menni, és barátai sincsenek. Egyetlen társasága egy abnormálisan kicsi, fekete macska, Delia, akiért bármit megtenne. Még akkor is, ha az a bármi olyasmikhez vezeti, amiktől tükörbe sem mer nézni. 19 éves korára kétjegyűre nőtt a partnerei száma, megszámlálhatatlanul sokszor tört darabokra a lelke, és érzelmileg teljesen halottnak gondolja magát, de talán így járt a legjobban. Hiszen ki akarna érezni, amikor csak a fájdalom, az önostorozás és az undor szerepel a választásai közt? Aztán a tizenegyedik osztály második félévének megkezdése előtt Magyarországra költözik, új iskolába kerül, és az első napján a legidegesítőbb, legmosolygósabb fiú mellé ültetik. Peti minden, ami Luca nem szeretne lenni. Pezsgő, beszédes, népszerű, sokat nevet, és egy emberi napsugár, ami mindent meg akar világítani. És Luca legnagyobb szerencsétlenségére, ezúttal rá akarja kivetíteni a fényét. De vajon össze lehet még ragasztani valamit, amit 6 éve törnek újra és újra darabokra minden egyes nap?

Andris egy átlagos, huszonöt éves férfi, aki számítástechnikával foglalkozik, és ötödik éve próbálja túltenni magát egy csúnya szakításon. Legalább is, mindenkinek ezt a képet kell mutatnia magáról. Valójában tíz éve az apja gyilkosa elől bujkál, sehova nem járhat el egyedül, tilos használnia a varázserejét, és még az anyjának sem mondhatja el, hogy tudja, mi is ő valójában. Ha megtenné, újra búcsút mondhatna azoknak az emlékeknek, amiket tizenöt évesen kapott vissza egy szerencsés véletlennek köszönhetően. És életveszélybe sodorná a szeretteit. Az utóbbi tíz évben minden jól ment. Tomi, a legjobb barátja mindenhová elkísérte, egy nyomozó pedig rendszeresen ellenőrizte, minden rendben van-e vele. Ám az utolsó látogatás után Andrison úrrá lesz a késztetés, hogy sóvárgás miatt egyedül menjen le a sarki boltba, és ami elromolhat, az el is romlik. Harc egy vámpírral, találkozás egy ismerős idegennel, egy különös jel, amit már látott az apja naplóiban, Andisban pedig azon az éjszakán fel is vetődik a zseniális ötlet: meg akarja keresni a Vadászokat, egy embereket védelmező csoportot, akik talán megvédhetik az apja gyilkosától. De vajon ők képesek lesznek legyőzni valakit, aki ellen már a második világháború alatt elbuktak? Vagy Andris pont a reményeibe bukik majd bele?

Párizs, 1943. Étienne Berger szájjal festő művészként próbál megélni egy olyan korban, amikor a túlélés érdekében szövetségre kell lépni az ellenséggel. A "szövetség" egy német főhadnaggyal nemcsak lehetőséget, pénzt és védelmet, hanem veszélyt is jelent Étienne számára, és olyan kérdéseket, amelyekre nincs jó válasz. Hol húzódik a határ alkalmazkodás és árulás között? Az egyenruha tesz-e valakit ellenséggé, vagy az ember teszi-e azzá az egyenruháját? Ez a történet a Harmadik Birodalom által megszállt Párizs árnyékos utcáin vezet végig, ahol a szépség és az erőszak egymás mellett létezik, és ahol néha egyetlen kép többet mond minden kimondott szónál.

Flynn és Nevin utálják az embereket. Még az a szerencse, hogy ez közös bennük, így az egyetemet otthagyó, lakhatás nélkül maradt Flynn egyetlen barátjánál menedékre talált. Flynn Riverst kísérti a múlt és a vezetékneve. Nem akar dolgozni, nem akarja többé a tanulmányaival vesztegetni az időt, csak egy célja van. Újra gazdagnak lenni, mindenáron. A - majdnem - tökéletes lehetőség váratlanul érkezik: a helyi dúsgazdag Moris család utolsó egyenesági örökösnője meghal, végrendeletében különös dolog áll. Kimondja, a temetésén rendezzenek egy Kahoot kvízt, az életéről szóló kérdésekkel, az egyetlen győztesre ruházzák rá teljes vagyonát. Szélhámos Rivers nem riad vissza a lehetőséget övező akadályoktól. Még attól sem, ha meg kell játszania, hogy szerelemből házasodott össze a legjobb barátjával. BEFEJEZETT ✅ Figyelmeztetés: túl sok nevetés :D, későbbiekben szexuális tartalom A sztori original boyxboy felnőtt irodalom, 18 éven felülieknek!