Ever elméje keszekusza labirintus, amiből ő maga sem talál ki egy könnyen, és ezen nevelőszüleinek furcsa halála sem segít. Miután keserves hónapokon keresztül próbálják megértetni vele a szomorú valóságot, egy furcsa idegen kimenekíti a maynoothi elmegyógyintézet fehérre mázolt falai közül, és meg sem áll vele egy olyan Akadémia falaiig, amelyek mögött egyszerű embernek nincs maradása. Csakhogy Ever ember, legalábbis pont annyira, mint a varázslattal átitatott világban élők legtöbbike. Szeretne megismerkedni az új világgal, de túl sok dolga akad előtte. A menny, a pokol, és egy tizenhét éves lány. Az apokalipszis a kanyarban van, a két nagyhatalom mozgolódik. A kapuk lassan nyílnak, és még mindig kérdéses, kinek az oldalán érdemes állni. Ever egy dologban biztos: egyikből sem kér. Kezébe veszi az irányítást, és egyszemélyes hadseregként indul megmenteni a világot. Már ha közben abba tudja hagyni az indokolatlanul sok nyáltermelést Lucifer fia láttán.

Ever mindenét elvesztette, de nem panaszkodik. Új hely, új lehetőségek, ahogy az ősi kínai mondás tartja. Miután beköltözött Silent birdbe, még azt is mondhatná, hogy egész jó élete lett. Minden nap megcsodálhatja Lucifer fiának szépségét, kialakult a minden-nap-veszekedéssel-kezdjük rutinjuk, és biztonságban van. Nap mint nap tanul valami újat, mindig van kit követnie, ha unatkozik, és a gondtalanság szinte már zavaróan kezdi körbelengeni a mindennapjait. Egészen addig, amíg az ereklyevadászat el nem kezdődik és akárhova lép, ott a biztos halál várja. Az élet nem könnyű, ha meg akarod menteni a világot. Akkor meg mégrosszabb, ha az életedről szóló videójáték fő bossa kifejezetten... furcsán kezd hatni rád... A hirtelen megszaporodott szívverések, az indokolatlanul megnövekvő nyáltermelés és az idétlen vihogás, ami ki tudja honnan érkezik, nem túl bizalomgerjesztőek. Lehet, hogy Ever épp haldoklik? Vagy valami mégrosszabb? Manson próbál megfelelni. Tartja a pozícióját, kerüli az érzelmeket, nem gondol a családjára, a barátaira, a testvérére. A darabokra esett álarca szinte hibátlan formában kerül vissza rá, de a sors nem hagyja, hogy a háta mögött hagyja emberi énjét. Willow egy kétélű penge. Mindegy, melyik oldalon áll, kárt tesz a másikban. Az ellenségem ellensége a barátom, tartja a mondás. De mi van akkor, ha itt többről van szó? Willownak meg vannak a maga céljai, és képes bármit elérni azok érdekében. Mansonnak döntenie kell, kiben bízik, és kit árul el érte. Willow a jó és a rossz határmezsgyéjén táncol, Manson pedig minden ellenkezése ellenére követi minden lépését.