lorenceall
Sokszor éreztem azt,hogy egyedül vagyok. Egyedül nappal, egyedül éjjel. A magány sokszor átkarolt, végül ahogy a homokórában kezdett peregni a homok, úgy repült az idő. A magány helyett te karolsz át, a rettentő hidegben. Emléked átitatta elmém minden kis rongyát, és makacsul nyomod maradt, hol egy kedves idegenként, hol egy társként. Összeért lelkünk, és elkezdődött a mi történetünk.