A lány, aki nem ment haza; Elveszett gondolataiba. Verseskötet társadalomkritikával és rockzenével fűszerezve. Amatőr darab: Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.

Egy lélek vallomása a múltról, amely még mindig fogva tartja - de a kitartás és a remény szikrája még mindig ott pislákol benne. Egy vers a fájdalomról, a küzdelemről és az újrakezdésről.

Egy őszinte, mélyen megrázó vers az élet terhéről, a kételyről és a csendes fájdalomról. A sorok egy lélek kérdéseit tükrözik - vajon számítana-e, ha eltűnne, vagy elérkezne végre a béke, amire mindig is vágyott.

Rövid novellák, melyek szereplői életük egyik fordulópontjához értek. Van köztük otthonról kidobott fiatal, szerencsejátékos, sőt, még beépített ügynök is. Hogy mi bennük a közös? Az, hogy mindannyian tudják: holnap minden más lesz.

Ha a világnak ez a bizonyos legnagyobb órásmestere visszatekerné az időt valamelyik ősi ketyegőjén, egész biztosan elidőzne egy csipetnyit a régi idők Magyarországán. Szeretné a Bambit, stoppal menne a Balatonra, rockkoncerteken kiabálna és amerikás trikót hordana, nem kicsit felbosszantva ezzel a szocialista szellemet, ami az emberekre erőltetve ott ült a levegőben, fekete felhőként nehezedve rájuk. De azért nem volt olyan siralmas - mindig akad valami, ami az életet édessé tudja tenni: példának okáért a zene. Ezt a novellás-kötetet is a zene ihlette, dalok, amelyek által megismerkedhetünk a Kádár-korszak (és kicsit az előtte álló rendszer) borzalmaival, ritka szépségeivel, lázadásokkal, eszmékkel és úgy egyáltalán - az emberrel.