Ott állt ő,akit pár éve még csak a telefonom képernyőjén láthattam,most pedig éppen házunk előtt álldogál hétköznapi ruhában,és válogatott francia káromkodásokkal forgolódik össze vissza.... De valahogy sosem a hír neve volt számomra a legfontosabb ha rá pillantottam.Nekem ő csak Charles Leclerc volt, az a fiú,aki nap mint nap megmentett a világ másik feléről,a létezésemről sem tudva. 🥈-f1:2023 július 🥇-f1:2025 január 🥈-charlesleclerc:2023 december 🥉-charlesleclerc:2023 november A történet egy kitalált verseny naptár alapján íródott,kitalált eredményekkel. Minden egybeesés a véletlen szüleménye. A könyv végén, a "+" fejezet alatt megtalálható a playlist,amelyre a fejezetek zenéi vannak felrakva,illetve még pár plusz dal,ami szerintem az irományhoz illik. Jó olvasást! Blanka

- Szia, az én nevem Char... - Húzz el a nem létező f@szomba! - Köszi, de ezt az ajánlatod inkább kihagyom, Rémálom Lauda - mosolyodott el, és újra a kezét nyújtotta a lánynak. - Akkor fussunk neki még egyszer. Az én nevem Charles, Te pedig ha jól sejtem Gemma vagy, ugye? - a lány még mindig nem fogadta el a srác előre nyújtott kezét, hanem továbbra is az arcát fürkészte, majd nagysokára megszólalt. - Fura a füled! - Neked meg gülü szemeid vannak! - vágott vissza gyerekesen a srác.

Tudom, hogy Ő az egyetlen barátom bátyja, és azt is tudom, hogy utálnom kell őt, mert az apám mindig ő hozzá hasonlított, de Istenem amikor rá nézek... valószínűleg nem kellett volna igent mondanom, amikor felajánlotta, hogy lakjak nála...rossz ötlet volt, igaz?