- Szia, az én nevem Char... - Húzz el a nem létező f@szomba! - Köszi, de ezt az ajánlatod inkább kihagyom, Rémálom Lauda - mosolyodott el, és újra a kezét nyújtotta a lánynak. - Akkor fussunk neki még egyszer. Az én nevem Charles, Te pedig ha jól sejtem Gemma vagy, ugye? - a lány még mindig nem fogadta el a srác előre nyújtott kezét, hanem továbbra is az arcát fürkészte, majd nagysokára megszólalt. - Fura a füled! - Neked meg gülü szemeid vannak! - vágott vissza gyerekesen a srác.

Tudom, hogy Ő az egyetlen barátom bátyja, és azt is tudom, hogy utálnom kell őt, mert az apám mindig ő hozzá hasonlított, de Istenem amikor rá nézek... valószínűleg nem kellett volna igent mondanom, amikor felajánlotta, hogy lakjak nála...rossz ötlet volt, igaz?