Szeretném?
2 stories
Persze, figyelek rád! by YoruneLyn
YoruneLyn
  • WpView
    Reads 2,478
  • WpVote
    Votes 256
  • WpPart
    Parts 14
Egy derékba tört, művészi karrier, toxikus szülők, és a világ legaranyosabb, leghűségesebb barátnője. Luca és Flóra kiskoruk óta össze vannak nőve, mindent sülve-főve együtt csinálnak. Együtt élnek, alszanak, és közösen tervezik a jövőjüket, úgyhogy nem csoda, hogy mindenki össze akarja hozni őket. Luca viszont egyvalakit vesz csak észre. Sonja egy igazi őrült, bulizós csaj, aki lazán veszi az életet. Túlságosan is lazán. A felszín alatt viszont egy érzékeny, sérült nő lakozik, aki csak szeretetre szomjazik. Luca egy vad és kalandos együtt töltött hét után Horvátországban úgy dönt, hozzáköltözik Norvégiába Flórával együtt. Mert miért is ne. Mi baj lehetne abból, ha együtt él három, totál ellentétes csaj, akik full féltékenyek egymásra, és akik folyamatosan titkolóznak, még saját maguk előtt is? Figyelmeztetések: 🔞 explicit, nők közötti erotikus jelenetek 🤬 káromkodás 💔 traumák 🫂 önbántalmazás Jó tanács: Ne olvasd tömegközlekedési eszközön. Én szóltam! 🤭
Nem Így Terveztem! by Merilla-dc
Merilla-dc
  • WpView
    Reads 601
  • WpVote
    Votes 74
  • WpPart
    Parts 22
1. évad: Josephine, húszéves, zsebtolvaj múltja mögött öt kemény év a javítóban. Most szabadul. Terve nincs, csak annyi, hogy soha többé nem akar visszakerülni oda. A város zúg körülötte, és talán először érzi azt, hogy minden változhat... ha hagyják. Mike a város túloldalán, a sürgősségin próbál életeket menteni, miközben a sajátját is nehéz kézben tartani. Rezidensként éli túl a napokat - vér, kávé, túlórák - egészen addig, míg össze nem fut valakivel, aki egyáltalán nem illik az életébe. Vagy mégis? Két idegen. Két véglet. Egy véletlen - vagy sorsszerű - találkozás. És egy történet, ami nem kérdezi meg, készen állsz-e? 2. évad: Joe visszatér New York-ba, de már nincs egyedül. Vele van Jackson, aki senkit sem kímélve mindenkit oltogat, de közben a legártatlanabb gyerek képét ölti magára. Joe és Mike újra találkoznak, viszont nem tudnak mit kezdeni a régi-új érzésekkel. Mi van akkor, ha valamit már annyira szeretnénk, hogy az már fájdalmas? El lehet engedni az újra felbukkanó érzéseket és továbbra is a múltban élni, vagy érdemes foggal-körömmel harcolni a közös jövőért?