Léna egész életében két világ határán állt. És nem is sejtette, hogy Budapesten talál valakit, aki ugyanúgy nem tudja, hová tartozik, ahogyan ő. Kőszegi Léna egyetlen bőrönddel indul útnak, és csak egy dolgot tud biztosan: bármi is várja Budapesten, nem lehet rosszabb annál, amit maga mögött hagyott. Budapest pedig egyáltalán nem úgy fogadja, ahogy elképzelte. Dugók, tömött járatok, rohanó emberek, elektromos rollerek, amelyek láthatóan életveszélyes fegyverként közlekednek, és egy város, ahol Léna hamar megtanulja: ha valaki azt mondja, „mindjárt ott vagyok", az azt jelenti, hogy még csak most kelt fel. Léna már az első napokban rájön, hogy egy teljesen új városban új életet kezdeni sokkal nehezebb, mint ahogy elképzelte. Különösen akkor, ha még egy állásinterjúra menet is késésben van. És ha az ember rohan, könnyen megesik, hogy véletlenül egy idegen férfira borítja a kávéját - azt a jó drága Starbucksosat. Léna legnagyobb szerencsétlenségére az idegen Hollósy Marcell. Akivel néhány órával később egy asztalnál ül - és végül ő ad neki munkát. Marcell élete közben éppen szétesőben van. Már csak hetek választják el attól, hogy elhagyja Magyarországot, és maga mögött hagyjon mindent, amihez valaha itt köze volt. Léna és Marcell nem is lehetnének különbözőbbek. Az egyikük most érkezett, a másikuk éppen indul.
Léna menekül a múltja elől, Marci pedig próbálja maga mögött hagyni azt. Léna hamar megtapasztalja, hogy egy szívességnek Budapesten gyakran ára van, és az emberek néha jóval többet várnak cserébe, mint amire az ember számítana. Marcell viszont megtanítja neki, hogyan kell túlélni Budapestet. Léna pedig lassan arra tanítja őt, amire talán egész életében képtelen volt: hogyan szeresse végre önmagát. Csakhogy miközben egyikük maradna, a másik már indul.

"Szükségem volt a száján át kifújt levegőre, hogy én is lélegezni tudjak. (...) Megcsókoltam, és az ajka éppúgy elnémította lelkem fájó kiáltásait, mint legelőször. Hogy a magány csalogatott-e hozzá? Ma se biztos. Semmi sem biztos, csupán az, hogy ott akartam lenni vele." Daniel egy hideg, eldugott amerikai kisvárosban kezd új életet, a háta mögött akarja hagyni a múltját. Családra lel Maya személyében, és megismeri a nő unokaöccsét, Jordant. Minél több időt tölt náluk, annál közelebb kerül a fiúhoz. Rájön, hogy nem az a buta kölyök, akinek tűnik. Sajnálja őt, mert elveszítette a szüleit, és észreveszi, hogy a tragédia még mindig hatással van rá. Daniel tanárként dolgozik egy gazdag iskolában, és amikor először látja Jordan festményét meglepődik. Tetszik neki a régi technika, amivel alkot, és felfedezi, hogy az érzéseit hasonlóan viszi a vászonra, mint ő. Rádöbben, hogy Jordan nem csak korban idősebb a társainál, gondolkodásában is érettebb. Ez számára szerencse és átok egyben, mert közben aggasztja, hogy túl sokszor jár a fejében, megjelenik álmában. Nem ismer önmagára. Nyitva áll előtte az út Jordan felé, aki már nem gyerek és nem tapasztalatlan, de ez a szabadság egyre hangosabbá teszi a lelkiismeretét. Danielt először a Rózsák alkonyatkor c. regényemben mutattam meg, ami 2023-ban jelent meg kiadói gondozásban.

Mi történik, ha két ember már nem harcol egymással, csak megtanulja elviselni a másik jelenlétét? Eszter és Péter megpróbálják a lehetetlent: elválnak, de egy fedél alatt maradnak. A nappaliban elrendelt csendnek meg kellene védenie őket a vitáktól, ehelyett megmutatja a végleges elengedés legfájdalmasabb arcát.

15 years old Selena hates change. She likes when she has a schedule to keep, and when everything goes smoothly. That's why her whole world turns upside down, when her dad suddenly dies in a tragic accident, and 3 years after that, her mom, Angelica marries her partner of one year, Peter, and the whole family has to move into his house. But just like Angelica, he also has kids, therefore they all have to become a big mosaic family of seven. Selena doesn't have a choice, but to accept her new life, and soon she realises, that change isn't always as bad as she had thought.

Maros Antal nevét az egész egyetemen ismerik, főleg a lányok. Minden héten mással látni a folyosókon, minden bulin mással csókolózik, és minden alkalommal más fekszik az ágyában. Mindenki szívtipró rosszfiúnak gondolja, sok lány mégis reménykedik benne, hogy be tudja majd törni. Hiszen a srác jóképű, jó a teste, kevert harcművészetet tanul, motorozik, és olyan mosolya van, ami bárkiről bárhol azonnal lecsalogatná a bugyit. Faltusz Lídia viszont még ezek tudatában is úgy dönt, nem küldi el, amikor Anti megkörnyékezi. Úgyis unja már, hogy a szülei szigorúsága miatt a gimi alatt mindenből kimaradt, még egy randira sem mehetett el, és még sosem csókolózott. Amikor összefutnak egy bulin, Anti pedig flörtölni kezd vele, Lídi a legjobb barátnője ellenzésére sem figyelve belemegy egy kávézásba, ahol aztán mindent elmond magáról a srácnak. Így jön létre köztük a megállapodás. Amíg Lídi kötöttségek nélkül jár össze vele, és nem játssza a féltékeny barátnőt, ha más lánnyal látja, Anti megadja neki a legjobb "első kapcsolatos" élményt, amit csak kívánhat. Így Antinak is lesz valakije, ha más lánynál nincs sikere, és Lídi is szerez némi tapasztalatot egy olyan srácra, akivel együtt is akar lenni. Vagyis mindketten jól járnak. Mi baj lehet belőle?

Boszorkányok csak a mesékben léteznek. Nincsenek és soha nem is voltak. Vagy talán mégis? Mi az igazság abból, amit a filmek, a könyvek, a Halloween, és egy boszorkányhívő nagymama meséi elmesélnek róluk? Lehet, hogy mindez valóban csak mese. De melyik kislány ne szeretne néha boszorkányosat játszani, és varázserőt képzelni magának? A kis Lucy Moon biztosan boldogan lenne olyan jóságos boszorkány, mint akikről a nagyija meséiben hallott. Az iskola és a mateklecke nem is annyira fontosak, azok miatt főjön csak Suzie, a bébiszittere feje. Hiszen ez csupán egy kislány ártatlan játéka, boszorkányok pedig nincsenek... A borító a csodálatos @kittimxmbb alkotása! Köszönöm!

* Dorian és Elias ötrészes történetének első kötete * Dorian családja elköltözött Texasból, amikor a fiú tíz éves volt. Három évvel később iskolát kellett váltania, ám az új helyen is csak egy emberre számíthatott, mint barátra. Elias, Adrian, Mike és David Dorian minden napját megkeserítik; leggyakrabban szavakkal bántják, időnként azonban az is előfordul, hogy meglökik, a fejére öntenek valamit, esetleg bedobják az iskola mögötti kukák egyikébe. És hogy miért történik mindez? Dorian White tizenhét éves, szemüveges, vörös hajú, szeplős, gyenge... és meleg. A rengeteg piszkálás és múltbéli csalódásai miatt nem hiszi, hogy valaha talál valakit, akivel boldog, kiegyensúlyozott kapcsolata lehet. A szerelmet azonban hajszolja, bármit megadna azért, hogy tartozhasson végre valakihez, akit végre nem viszonzatlanul szeret. Dorian négy év alatt már hozzászokott az iskolai zaklatásokhoz, kezdi úgy érezni, már meg sem tudják érinteni a szavak és lökdösések. Egyik nap azonban Elias Reed, a fő zsarnok hirtelen közeledni kezd a fiúhoz. Dorian nem érti, mi történik. Lance-szel, Elias ikertestvérével egyöntetűen arra jutnak, hogy itt vagy történt valami, vagy Elias újabb módot talált rá, miként keserítheti meg Dorian életét.

Bojta a Művészeti Egyetem fotográfia szakára jár immáron három éve. Mint minden 22 éves fiúnak, neki is megvannak a maga problémái. Másfél éve szakított vele a barátnője, akin azóta sem tudott igazán túllépni, az öccse alig akar hozzászólni, az anyja munkamániás, ő pedig egyre többször felejti el bevenni a gyógyszerét, amit a Tourette-szindrómájára írt fel az orvosa. Első látásra bárki elviselhetetlennek mondaná az életét, ám Bojta már megtanulta, hol lelhet nyugalomra a problémái elől. Legjobb barátja, Lúcia - vagy ahogy mindenki ismeri: Lucy - mindig tudja, mivel vidíthatja fel őt, és minden rosszban mellette áll. A másik személy pedig G. Castlelake, akit Bojta nagyjából másfél évvel ezelőtt ismert meg egy művészeti Discord szerveren. Minden nap váltanak pár szót, Bojta pedig eddig egyedül akkor érezte úgy, hogy túllépett Gittán, ha G-vel beszélget. Bojta mára már teljesen elhiszi, hogy G-vel végre teljesen boldog lehet, egyetlen bökkenő azonban az útjában áll: fogalma sincs, ki lehet G a valóságban. Még azt sem tudja, fiú-e vagy lány, így a rengeteg kínosság ellenére enyhe öröm is úrrá lesz rajta, amikor Lucy egyik nap rájön, miért nyomkodja Bojta folyamatosan a telefonját. Lucy azonnal ráveszi őt, hogy keressék meg a titokzatos imádót, arra azonban már egyikük sem számít, hogy minden erőlködésük ellenére is csak négy személyre tudják leszűkíteni a lehetséges "gyanúsítottakat". Vajon Bojta megtalálja Castlelake-et? Castlelake hagyja-e egyáltalán, hogy rájöjjön, ki is ő? Vagy Bojta végül valaki más oldalán talál rá a boldogságra?

Az éjszaka csendje nem mindig békés. A fák között valami moccan, a szél suttog, és minden lépés visszhangot ver a sötétben. A lépcső tetején nem csak a homály vár... hanem az, ami figyel.