z a ciklus a világvégét és az újjászületést mutatja meg tíz versben. Az első öt rész a vég napjait látja - amikor a sötét köd lehull a falvakra, a szív megreped, és a fátyol letépődik a világról. A második öt már azt az után-időt írja, amikor minden romból lassan új terem: harmat, légzés, új termés, új szeretet. A Fátyol Királynő ciklus egy kör. A kezdet és a vég egymás tükre benne. Itt nem egy ember története van - hanem egy népé. Egy rété. Egy fátyolé. És egy szívé, ami nem adja fel.

Fulszoveg A rét már lángol, pipacsok hajladoznak, A nap sugarai a földön játszadoznak. A múlt sebei csendben szunnyadnak, De szívekben új remények nyílnak. Valaki lépked köztük, halk titkokkal, Féltve, de bátran, nyitott szív dallamával. A szél minden sziromával egy új kezdet Csokját Hinti a földre. És a fény koronája lassan ráborul a fák tetejère. Nem a vesztesek miatt hajol meg a táj, Hanem az élők miatt, kik újra élnek majd. A pipacsláng szívünkben örökre lobog, Múlt és jelen közt lágyan ringó hang.

Egy királynő ki rohan a végbe hisz végül végleg eler egy virágzó rétre hiszen lelkèt a árnyak lopják és a világ megmenekül S királynőnek a lelke masvilagon raboskodig.