Avagy Zs. meglehetősen furcsa és nem elhanyagolható élete a Memento történései előtt, a Silbak című album dalaiba csomagolva. Lehet olvasni a Memento előtt, után, közben. Ízlés szerint fogyasztható

Klementina a Misztikumügyi Hatóság bájitalbiztonsági osztályának legjobb nyomozója. Egyedüli tündérként és gondolatolvasó képességeinek hála nélkülözhetetlen munkaerő, külseje miatt pedig az összes agglegény elf keresi a kegyeit. Őt azonban egyikük sem érdekli. Csepke rengeteget dolgozott és tanult, hogy megkapja az asszisztensi állást a vámpír- és vérfarkastámadási osztályon. A Misztikumügyi Hatóság kevés hárpiát foglalkoztat, azok közül is a gyorsan, csendesen repülő fajtákat részesítik előnyben. Csepke városi galambként kilóg az osztály összeszedett, elegáns dolgozói közül, és sokáig úgy tűnik számára, hogy csak a mentora veszi emberszámba. Egy csapatépítő program alatt összefut Klementinával, és hirtelen mindkettejük élete megváltozik. Vajon meg tudják óvni alakuló szerelmüket az őket körbevevő negativitástól? És sikerül túllépniük a köztük lévő, hatalmas különbözőségeken? (A történet egy adventi kalendárként fog megjelenni, vagyis december 1 és 24 között minden egyes nap ki fog kerülni egy-egy fejezet hozzá)

- Az a kacsázó kavics az enyém! Én találtam! Mindegyik kavics az enyém! Adjátok vissza, de azonnal! - Ne ugrálj már! Csak megnézzük! - kiabálta a pocakos, pirospozsgás fiú. - Nem fogjuk megenni! - mondta a vörös copfos, szeplős kislány. - Akkor is adjátok vissza! Az az enyém! Én találtam, és nem adom oda senkinek! Vegyétek tudomásul! - kiabálta egyre hangosabban Hanga. - Mi ez a nagy lárma? - ért oda a hangoskodó gyerekekhez Szelestyén, a tanító. - Nem adom oda a kavicsaimat, és kész! - toppantott egyet a lábával Hanga. - Nem is kértem, gyermekem! De az önzés nem vezet jóra! - próbálta nyugtatni a lányt a tanító. - Nem vagyok önző! De a kavicsokat én találtam, és nem adom! Szelestyén körbenézett a gyerekek arcán, majd leült a falu közepén álló szobor tövébe és mesélni kezdett: - Látjátok itt, mögöttem ezt a szobrot? Tudtok róla valamit? - Ez a vasorrú bába szobra! - kiáltották egyszerre, nevetve a gyerekek. - És azt tudjátok-e, hogy miért van itt? - Hogy ijesztgessen bennünket. Éjszakánként felkel és gyerekeket keres, akik kinn kódorognak. - felelte félősen a szeplős kislány. Szelestyén mosolygott egyet, megsimogatta a lány fejét, majd mutatta, hogy üljenek köré. Belekezdett a mesébe: - Lápos, a vasorrú bába, nem is olyan régen, még élő ember volt. Fekete, rövid, fészekszerű haja volt, kampós orra, mélyen ülő, haragos szeme. A háta púpos volt, elől tyúkmelle volt, rajta varjútollak. Ijesztően nézett ki, ahogy az idősek mesélik. Talán még akad valaki a faluban, aki látta őt. Szóval Lápos, a rézfaszú bagoly, Kamorka testvére. Amikor még gyerekek voltak, ők is itt laktak a faluban. Kamorka sokat tanult a gyógyítóktól, vadászoktól. Egészen addig nem is volt baj vele, amíg Balmaz, az ördög meg nem jelent neki. Azt beszélik, hogy lepaktáltak, és szövetkeztek. Azután Kamorka elvonult az erdőbe, megtanult bagoly alakot ölteni, és m

Göncöl és Kampó a két jó barát. Táltostársaikkal közösen védik a középső világ rendjét. Balmaz, az ördög azonban megpróbálja elválasztani a két barátot, és igyekszik káoszt szítani a világban. Sikerül vajon neki? Hogyan ér véget a két táltos harca?

Az az egy songfic, aminek nincs értelme. Amúgy Azahriah 2023.-as Memento című albumát járjuk körbe, egy kicsit más kontextusba helyezve. Remélem meghozom valakinek a kedvét az album meghallgatásához.

Néhány villamosos mű, ha már a villamosremiz mellett töltöm az időmet. "Nem biztonságosak ezek annyira, mint gondolnád. Valakit már biztos elütöttek arra már. Sínek között fekve, Nincs már kiút, el vagyunk veszve"

néha nem tudok többet írni, mint négy sor, de néha nem is kell több olvasd szeretettel, kedves megtaláló

literálisan visszajött a leszbikus énem, és mondta, hogy posztoljam ki