Cserfes, komisz, ám végtelenül jó szívű. Quinn Rosewood éppen a kamasz és a fiatal felnőtté válás állapota között stagnál. Szíve szerint maradna mindig gyerek és tinédzser, akinek semmi gondja nincs az életben, csak a házi feladatok elkészítése, és a dolgozatokra való felkészülés. Miután végzett a gimnáziumban és elindult a nyár, Quinn-nek hamar rá kell döbbennie, hogy az egyetem már a nyakán, nyári munkát kell keresnie, és a gyermek éveknek vége. Rhys Beckett talán az a fajta srác külsőleg, akire mindig is vágytál, ám belsőleg inkább azonnal menekülnél tőle. Hideg, mint a jég, szarkasztikus és arrogáns. Ő maga a megtestesült szívtipró, és egy igazi fekete bárány. Gyűlöl mindent, ami boldog, romantikus vagy művészi. Ez pedig minden, ami Quinn Rosewood-ban megvan. A kölcsönös utálatuk pedig egyre és egyre jobban olaj lesz a tűzre, miután kiderül, hogy elég gyakran lesznek egymás légkörében. Ez a nyár egyikőjüknek sem olyan, mint amilyet elképzeltek, de talán pont ezért lesz izgalmas, csavaros, fordulatokkal teli, de legfőképpen: szenvedélyes. "- Csak ma estére felejtsd el, hogy utálsz." 2024, Nappali®️

- Csak adj nekem egy esélyt, Sum. - könyörögtem elszántan. - Előbb válnék öngyilkossá. - válaszol csípősen - Pont ezért imádlak. - mosolyodom el.

" Bármiből is van a lelkünk az övé és az enyém egy ,, /Részlet/ A félhomályban csak a formák kirajzolódása látszott. Beindítottuk a vizet, először én álltam alá, majd ő is. - Kicsit hideg, átállítom - jelentette ki, miközben tapogatózni kezdett. A csap helyett a csípőm felé nyúlt, és finoman irányította mindkettőnket a víz alá. - Dylan, mit csinálsz? - nevettem, de a hangom lihegő volt. Ő válaszul ajkaival felelt. Először a nyakamon éreztem a leheletét, majd finom csókokat nyomott rá. A fejemet hátradöntöttem, hátrálni kezdtem, de ő a falhoz nyomott, és hevesen tapadt az ajkamra. Én közben a haját markolgattam, minden mozdulatunk feszültséggel telt. - Dylan - suttogtam két csók között. - Igen? - morogta közel a fülemhez. - Mi van köztünk? - kérdeztem lihegve, szinte félve a választól. - Szerinted? - mondta, és a sötétben is jól láttam a kék szemeiben tükröződő vágyat.

A Miller nevet az egész városban,de még annak környékén is ismerik. Adalynn apukája a főiskolán nagy sztár volt kosárlabdából. A bátyja pedig a lány középiskolájában edző. Lynn sosem használta ki a népszerűségét annak ellenére,hogy az iskolai szurkolócsapat oszlopos tagjaként bármelyik pasi egy szavára ugrana. Nathan Jonas az említett iskola említett kosárcsapatának sztárjátékosa. Mondanom sem kell,hogy mindenkinél híresebb a gimiben. Minden nagyszabású buli az ő nevéhez köthető,ahogy a suliba járó lányok összetört szívei is. Egy szóval nem épp kapcsolatcentikus. Vagyis gondolta ezt addig,amíg rá nem jött,hogy a "tiltott gyümölcsért" küzdeni teljesen más pálya.

Az életünk során hajlamosak vagyunk olyan dolgokat mondani vagy tenni, amelyeket később megbánunk. A döntéseink lehetnek pillanatnyiak, és ezek a legrosszabb, legszörnyűbbek. De mi történik akkor, amikor Blake és Ryder olyan döntést hoznak, amely teljesen megváltoztatja a kapcsolatukat - sőt, valójában az ellenséges viszonyukat? Mert miután azt mondjuk, „csináljunk szerelmet, ne háborút", nehéz egyensúlyban tartani azokat a váratlan érzéseket, amelyek ezután jelentkeznek. „Azt hiszem, ez jár azért, ha az ember alkut köt az ördöggel."

"Megfogta a kezem és a szemembe nézett - Miért nem teszed azt végre, amit te szeretnél? Nem kell mindenkinek megfelelned!- mondta határozottan - Ez nem ilyen egyszerű! És én nem is...- - Dehogynem! Azon izgulsz folyton, hogy mindent helyesen és jól csinálj.... Hát mondok én neked valamit! Ha igazán boldog akarsz lenni, akkor igenis merj hibázni, ösztönből cselekedni, és a szíved után menni! Azt pedig kurvára tudom és érzem, hogy én is érdekellek téged!- kiabált - Nem is ismeresz és egyátalán nem érdekelsz!- kiabáltam én is - Akkor miért fogod még mindig a kezem?- kérdezte halkan" Grace, a visszahúzódó gimnazista lány egy véletlen találkozás során megismeri a magabiztos és szókimondó Ryant. A fiú figyelmét felkelti Grace, és onnan nincs megállás..... Minden jog fenntartva! +18 Előfordul a történetben káromkodás és erotikus tartalom is!

Ha Delaney Rose Lenon életében minden a tervei szerint alakul, Darren Elliot Hayes sosem válik a története részévé. Egyetlen pillantásra sem méltatta volna a fiút, aki mindent megtestesít, amit őszintén megvet. Erre azonban elveszti az esélyét, amikor apja halála után édesanyjával a Hayes család házában kapnak lehetőséget az újrakezdésre. Laney és Darren között a kezdeti ellenszenv az évek során kegyetlen játszmává fajul. Folyamatosan keresik a módját, hogyan keseríthetnék meg a másik életét - mígnem egyetlen gyenge pillanatban Laney olyan titkot árul el, amelyet Darrennek sosem lett volna szabad megtudnia. Egy véletlen. Egy addig ismeretlen érzés. És egy váratlan vonzalom, amely olyan határokat lép át, amelyeket egyikük sem mert volna megkérdőjelezni. De vannak tabuk, amelyeknek ára van. És vannak érzések, amelyek mindent képesek felégetni.

.· 𝙬𝙚 𝙘𝙖𝙣'𝙩 𝙗𝙚 𝙛𝙧𝙞𝙚𝙣𝙙𝙨 𝙗𝙪𝙩 𝙄'𝙙 𝙡𝙞𝙠𝙚 𝙩𝙤 𝙟𝙪𝙨𝙩 𝙥𝙧𝙚𝙩𝙚𝙣𝙙 ·. Delilah Blaine és Noah Clark óvodás koruk óta barátok, sok időt töltenek együtt, és úgy tűnik, mindig megtalálják a közös hangot. Azonban az idei tanévben valahogy minden kissé megváltozik, és kapcsolatuk szétesni látszik. Bár megmentésén fáradoznak, a szívük mélyén, a kimondatlan gondolatok alá temetve mindkettejükben ott motoszkál az érzés, miszerint az, amit ők akarnak, talán több lenne puszta barátságnál... ❝ - Na gyere ide - hívott magához, és mosolyogva átölelt. Átkaroltam a derekát, és a mellkasába fúrva a fejem mélyen beszívtam az illatát, miközben a hajamat simogatta. - Utállak - motyogtam halkan, mire felnevetett. - Ne aggódj, az érzés kölcsönös - felelte még mindig nevetve, mire halványan én is elmosolyodtam. ❞ © ddorcii / 2022