A mágia szétrágta a világot. Az Ősi portálok recsegve kötnek össze múltat és jövőt, de én, a Vörös Kard felderítő parancsnoka, gondoskodom arról, egyik se nyíljon ki. Legalábbis jobb napokon ezt a célt tűzöm ki magamnak. Az alvilág Hóhérként emleget. Nemcsak legyőzöm az ellenségeimet, kiirtom őket a történelemből is. Hideg fejjel harcolok, hidegebb acéllal ölök. Ha elég rossz napom van, végignézem, miként omlik össze körülöttem a világ. A múltam sötét. A jelenem káosz. A jövőm kérdőjel. De amíg a portálok pecsét alatt vannak, és az ellenségeim képesek beszélni ahelyett, hogy egy gödör alján feküdnének, addig van dolgom. Ha közben lecsúszik néhány korty? Legalább nem kell józanul végignéznem az egészet. Mágia, vér és régi bűnök kísértenek. Egy iszákos rúnamester vagyok, akinek még a démonok sem mernek hátat fordítani. Hóhér - 1. Jégszilánkok: Megtanultam, a harcot hideg fejjel kell vívni, a mágiát fegyelemmel kell uralni, a rumot pedig üvegből kell inni. Elhittem a mesterem minden szavát a világról, de későn eszméltem rá, hogy a tanításai édesebbek voltak a méznél, és gyilkosabbak az acélnál. Hosszú évekig csak küzdöttem, miközben a világ sebesen folyt el mellettem. Aztán jött a szerelem, és minden megváltozott. Azóta az életemet mágikus katasztrófák és annyi bűn fűszerezi, amiért máshol máglya jár. Meddig lehet tűrni a fájdalmat? Mikor jön el a pillanat, amikor az ember a kést választja a társa helyett? Minden útnak van egy leágazása, de ha egyszer ráléptél, már sosem térhetsz vissza. A kérdés csak az: lesz-e valaki, aki elvezet a végsőkig, vagy egyedül kell végignéznem az egészet egy üveg rummal a kezemben? *** A borító alapja Canvával készült, a finomítást pedig AI segítségével csináltam.

Emma egy téli éjjelen nyomtalanul eltűnik. Marcus, a vőlegénye, hetekig keresi, kutat utána - reménykedve, kétségbeesetten. Amikor már úgy tűnik, semmi sem változik, és csak a monoton túlélés marad, Emma egyszer csak a semmiből bukkan fel. De a nő, aki átlép a küszöbén, már nem egészen az, akit eljegyzett. Nincsenek emlékei az elmúlt hetekből - de valami mégis vele maradt. Egy árnyék, valami, amit ő maga sem lát, de Marcus érzi, ahogy fojtogató lassúsággal beszivárog a mindennapjaikba. Minél erősebben próbál kapaszkodni a régi életükbe, annál inkább széthullik az a világ, amit hajszol. Marcus, aki mindig hitt abban, amit lát és megérinthet, kénytelen szembenézni valamivel, ami túlmutat a világon, amit ismer.

Hiszel az istenekben? Hiszel az eleve elrendelésben? Miért vonzódik egymáshoz két különböző fajba tartozó fiatal, akik mindössze pár percre találkoztak korábban? Mennyit bírhat ki a szerelem? Igazi, vagy csupán illúzió? Megéri mindent egy érzésnek alárendelni, akkor is, ha ezzel másokat veszélybe sodorhatunk? Miért akarja egy gyík-ember leigázni a világot? Történetem főszereplőinek agyában ezek a kérdések zakatolnak, miközben úgy tűnik, minden, amit ismernek összeomlik körülöttük. Műfaj: Epic tech-fantasy - Nem emberi főszereplők - Sok szereplő szemszögét használom, ettől bonyolultabb a cselekmény - Nem középkori világban játszódik 🌶🌶🌶🌶🌶 ⚠️🔞⚠️ Figyelem!!! Felnőtt tartalom, erőszak ⚠️🔞⚠️ Figyelmeztetések: Szex, háború, erőszak egyéb formái, gyilkosság, öngyilkosság, zaklatás, drog, káromkodás, stb. - van itt minden, mint a búcsúban.

Unatkozásaim tárháza. Egy aprócska kis válogatás, amiben minden rövid írásom, novellám és egyéb benne lesz. :) * * *

Lilian: Az egyetem falai között mindenki a jövőjét építi, én viszont csak próbálom túlélni a jelent. Azt hittem, a legnagyobb bajom az idegesítő barátnőm vagy a vizsgadrukk, de aztán megjelent Ő. A szomszéd ablakból figyel. Évek óta nem éreztem ezt a zsigeri, lüktető feszültséget. Amikor a múltam árnyai elkezdenek utánam nyúlni, már nem tudom, hogy egy védelmező ölelésre vágyom, vagy egy olyan éjszakára, ami végleg megsemmisít. Csapdába estem, és a kijáratot talán egy idegen kulcsa nyitja. Dominic: A türelem a legerősebb fegyverem. Pontos terveim vannak, és sosem hibázok. Az új lakásom nem menedék, hanem egy megfigyelőpont. A szomszéd lány pedig több, mint puszta látvány: ő a tökéletes vászon. Akarom őt, ezért kivárom a tökéletes pillanatot. A város eközben vérben és festékben úszik. Egyetemista lányok és művészek tűnnek el a semmibe, hogy aztán bizarr, halott remekművekként kerüljenek elő. Egy megszállott elme tökéletes kompozíciókká formálja az áldozatait. Ebben a játszmában a bizalom halálos ítélet, a vágy pedig a legélesebb kés. Vajon ki lesz a megmentő, és ki a bíró, amikor az utolsó ecsetvonás is a helyére kerül? * * * A borító alapja, a Pixabay-ről származik. 2025. 05 .10 -