Melina élete egy nap fenekestül felfordul. Megtámadja egy szörny, kiderül számára, hogy a varázslat nem egy titkolandó dolog, csak ő volt mindvégig rossz helyen. Elhagyja a Földet és átlép Azorba, ahol mindenhol varázsalt száll a levegőben. Iskolába kezd járni, ahol hozzá hasonló képességű diákok vannak. Otthonra lel, barátokat szerez ám a nyugalmam nem tart örökké. Egy sötét lény ébredezik és csak arra vár, Melina mikor sétál a csapdájába, hogy végleg visszanyerje hatalmát és elpusztítsa a varázsaltot, amelyre oly régen vágyott. Melina választások elé kerül és meg kell szegnie néhány szabályt ahhoz, hogy sikerrel járhasson. Vajon megmenti a varázsaltot vagy elpusztul? És vajon képes lesz együtt dolgozni másokkal vagy makacsul egymaga akar mindet megoldani?

Éreztétek már úgy, hogy valami akaratotok ellenére elrabolta a lelketeket? Szorítja fekete karmai közt és sose ereszti el többet? Egészen addig, ameddig már nincs szükséged rá. Akkor úgy dönt, hogy visszaadja. Egy laza mozdulattal hozzád vágja, mintha akármelyik sarki boltba kapható lenne. De te már üres vagy legbelül. Nem érzel, csak nézed a gyorsan mozgó világot, aminek többé már nem vagy a részese. Ami kilökött magából, mintha undorító izéd lenne, a földre köpött. Alig érzem testem bármely porcikáját. Csak a hideget érzem, amit árasztok magamból, szinte azonnal megfagyasztja a lelkem, amikor hozzácsapódik a mellkasomhoz, majd szemétként hullik alá a porba. Egy olvadt tócsa maradt belőle, ami halványkéken pislákol, apró reménysugarakat keresve. Nálam hiába próbálkozik, már elvesztett. Búcsút intek a halálnak, megfordulok, majd a lelkemet otthagyva üres dallamot dudolva tovább állok. Nem maradt már másom csak a halál...