,,Egy angyal roskad össze a nagy kietlen földön, és lám az égi teremtés így válék emberré...'' Gabriel, a Teremtő hűséges szolgája, a Felleg egyik arkangyala, egy nagy kalanddal néz szembe. A 14. század rossz életkörülményei miatt az emberekben megtelepedett a gonosz és betegség módjára szaporodik el a Földön. Az Úr által rábízott feladatattal a vállán, Gabriel a felhők alá merül, hogy elsajátítsa az emberek életmódját és harcoljon az igazságért. Megtanul túlélni, miközben útja során szövetségesekre és barátokra tesz szert. Megtapasztalja az emberi élet örömeit és fájdalmait, mialatt megküzd az őt érő fizikai és lelki megpróbáltatásokkal. Az Úr nevében harcol a gonosz ellen, hogy az emberek lelkét megmentse. De vajon tényleg jól cselekszik?

Előszó Az univerzumban megszámlálhatatlan a teremtő hatalom által alkotott, a földéhez hasonló létforma. Ezeknek a külső védelmezői az univerzum harcosai, kik kevesen vannak. Nem képesek minden életet megmenteni. Nem is ez a feladatuk. Csak az arra méltókat védik. Amíg azok. A bolygónkról a hamisítotth és elmékbe táplált képzetek miatt évezredek óta rabolják idegen létformák a testeket, melyeket megtisztítva, tudat nélkül vesznek el. A testekbe saját tudatuk magvát vetik. Az egy embernek sem volt joga a teremtéshez, de megtalálta hozzá az utat. A lét értelmét kutatta, miközben a saját tudati energiájának növelésével és befolyásával az egy átlépte az őrzők által védett belső határokat. Az egy bűne miatt a felsőbb ítélet az egész emberiségre szállt: egy-más pusztítása és a szolgaság. Élete és léte csak a jövő építését szolgálhatja, majd végső pusztulás. De a szenvedéstől, haláltól és a teljes feledéstől való félelmében a másik egy ember rátalált Isten valódi kardjára. Ekkor megtudta, hogy tárgy és lélek az emberrel egy is lehet. Kérte hát az embernek, s mivel így kérte, titokban kapta. Kardot, s energiát - külön. Ahogy való. Előbb a gondolat, aztán a dolog. Az igaz háború csak ekkor kezdődött a földtől idegen tudati létformákkal, gondolatokkal. Kívül, s belül. A Föld, hogy önmagát óvja, megsegítette az embert. A halhatatlan hőseit és teremtményeit az álmokból felélesztette. De viselte idegen és ismeretlen bolygók őrzőit, emberszerű teremtményeit, kiknek energiája átjárta a galaxys-okat. De félelmében a Föld feledte, hogy másfélezer éve megszületett egy ember. Ő. Aki csendben figyelte, hogy mi történik körülötte. Figyelt, hogy a hamis ember, vele az őt szülő Föld és annak összes lakója méltó-e még a védelemre. A Föld, s hű szolgái elfeledték: itt van Oguz. Itt van az Isten kardja!