-🇷🇮🇸🇪 🇴🇫 🇹🇭🇪 🇨🇱🇦🇳🇸- 𝐓𝐡𝐞 𝐅𝐮𝐥𝐥 𝐌𝐨𝐨𝐧'𝐬 𝐒𝐢𝐠𝐧 A sorozat első része. ,,- Nézd őket - suttogta Opálcsillag, és hangja alig volt több a szél zizegésénél. - Ott alszanak, mintha minden rendben lenne. De az egyikük... az egyikük a fagy, amely belülről fogja szétroppantani a törzsünket és veszélyt jelent ránk. Kavicsbundás nyugtalanul megmozdult, mancsával egy kiszáradt mohadarabot piszkált. - A jóslatok néha csak figyelmeztetések, Opálcsillag. Nem szabad, hogy a félelem elvakítson. A törzsünk hűséges. Opálcsillag nem figyelt rá. Tekintete a harcosok barlangjának bejáratára tapadt. Hirtelen egy alak vált ki a homályból..." Ez a harmadik warrior cats-es könyvem (FANFICTION.) Amiket még írtam/írok: Nightstar's secret Warrior Cats: Halloween Edition Ezeket sokan olvasták, és nagyon sokaknak tetszett is, aminek elmondhatatlanul örülök. Remélem ez is tetszeni fog nektek! Jó olvasást! :3

-​🇷​​🇮​​🇸​​🇪​ ​🇴​​🇫​ ​🇹​​🇭​​🇪​ ​🇨​​🇱​​🇦​​🇳​​🇸​- 𝐒𝐨𝐧𝐠𝐬 𝐎𝐟 𝐓𝐡𝐞 𝐒𝐮𝐧 A sorozat második része ,,Végül csak hatan maradtak a hatalmas, zúgó tölgyek alatt: a három vezér és a három kiválasztott harcos. A szél hirtelen felerősödött, jeges havat hordva a tisztásra, elmosva a távozó törzsnyomokat. - Induljunk - mondta Tobozcsillag, és a tekintete olyan kemény volt, mint a szikla, amin állt. - Meglátogatjuk Üvegszilánk és a Vér törzs birodalmát. A kis csapat nesztelenül, mint hat sötét árnyék, megindult a völgyből kifelé, egyenesen a Vér törzsének felségterülete felé. Vöröscsíkos érezte, ahogy a jeges szél az arcába vág, de a mellkasában égő harci láz már mindennél erősebb volt. Elindultak a fenevad barlangja felé, hogy egyszer és mindenkorra eldöntsék, kié lesz az erdő..."

-​🇷​​🇮​​🇸​​🇪​ ​🇴​​🇫​ ​🇹​​🇭​​🇪​ ​🇨​​🇱​​🇦​​🇳​​🇸​- 𝐓𝐡𝐞 𝐋𝐨𝐬𝐭 𝐏𝐫𝐨𝐩𝐡𝐞𝐜𝐲 A sorozat harmadik része ,,Szeme a távolba tévedt, oda, ahol a táboron túl egy magányos, éles peremű szikla magasodott. Ez a szikla még a Szél törzs területéhez tartozott, de már közel volt a senki földjéhez. A holdfényben valami megmozdult a szikla tetején. Fűszálmancs teste megfeszült. Egy sötét sziluett rajzolódott ki az ezüstös égbolt előtt. Egy macska volt az, de nem olyan, mint amilyeneket a törzsben látni szokott. Ez az alak robusztusabb volt, a válla szélesebb, és mozdulatlanul, szinte fenyegetően meredt le a völgybe - egyenesen a tábor felé. Nem vadászott, nem úgy festett, mint aki eltévedt. Inkább olyan volt, mint egy kém, aki az árnyékok védelmében méri fel az ellenség gyengeségeit..."