Alíg vártam, hogy a nyaramat Barcelonában töltsem, viszont arra nem számítottam, hogy az életem teljesen meg fog változni. -Miért? Miért csinálod most ezt? -Dehát mit? -Kiléptél az életemből, most pedig játszod nekem azt az embert akit érdekli, hogy mi történt azzal a lánnyal, akinek összetörte a szívét? -Miért akarod elfelejteni a múltat, ha még mindig megpróbálsz benne élni?

Azt mondják, egyszer mindenkinek jár egy nagy szerelem. Nekünk ez kétszer adatott meg: először akkor, amikor még gyerekek voltunk, és nem tudtuk kimondani. Másodszor most - amikor már igen. Azt hittem, elfelejtettem őt. A nevét, az arcát, a hangját. Aztán egy nyári meccsen, évekkel később... ott volt. Nem ugyanaz az arc, nem ugyanaz a fiú - mégis, minden mozdulata ismerős volt. És hirtelen visszajött minden. Az udvar, a focilabda, a nevetés. ...

~BEFEJEZETT~ "-Ha nem jössz vissza akkor könnyebb." "-Mi könnyebb?" "-Elfelejteni." Egy magyar lány az FC Barcelonánál kap állást tartalomgyártóként. Minden nap a focistákkal van. Velük él, velük bulizik, velük megy mindenhova, ahova ők mennek. Egy feltétellel tarthatja meg az állását: Ha egyik focistával sem ápol szorosabb kapcsolatot barátságnál. De mi lesz akkor, mikor Pedrivel egyre közelebb kerülnek egymáshoz? A munkát választják, vagy egymást? Hogyan válnak kollégákból lelkitársakká, és hogyan fogadja ezt a nyilvánosság? (Ezt a történetet azoknak ajánlom, akik kicsit is szeretik az FC Barcelonát.) Jó olvasást! 🥰