Az erdő haldoklik. A nép éhezik. Sol'arion pedig semmit sem tehet, hogy ezt megállítsa. De talán nem is neki kell. A remény újra felcsillan a király szívében, amikor a halott erdőt járva szó szerint belebotlik Lunarába - egy lányba, akit körbenőtt a fű, és kést mélyesztettek a mellkasába. Amikor az idegen egyetlen érintésével meggyógyít egy haldokló virágot, Sol'arion tudja: választ kapott az imáira. A gyógyír egyetlen lényben összpontosul. De semmi sem tart örökké. Főleg nem a biztonság. (A történet a saját kitalációm)