A mélység... a félelem... a tengerszint alatti nyomás... te ilyet még nem éreztél. Mire számíthatsz? számíthatsz arra hogy megmentenek? dehogy... nem számíthatsz másra... csak magadra... ahogy hívogat a mélység... egyre inkabb fázom, és félek. Érzem hogy halálom napjáig nem szabadulok innen. És... már nincs az sem olyan messze... Ez a kibaszott bolygó... ez a kibaszott... vírus...

Yoshiki azt hitte, mindig lesz ideje. Ideje a vallomásra, ideje a barátja megmentésére, ideje megérteni, mi rejlik Hikaru mosolya mögött. De amikor a falu felett eluralkodik a hó és a vér szaga, rá kell jönnie: a tél nemcsak a külvilágot dermeszti meg, hanem az ő szívét is. Egy időhurok börtönében vergődve szembe kell néznie a választással: elengedi-e azt, akit szeret, vagy elveszíti önmagát is. ------ A nyár, amikor Hikaru meghalt fanfiction! Yoshiki x "Hikaru"