Arról írok amiről nem tudunk beszélni. Milyen megjárni olyan mélységeket, ahonnan kétséges a visszaút. Ott lent minden színtelen, itt pedig színvak vagyok. Felemelkedtem hozzátok. A mennyek kapuja befogadott, hogy örökké bűnösnek érezzem magam. Versek, szösszenetek, neked - tőlem.

Ez az első versem amit megosztanék veletek. Remélem tetszik. Legyen gyönyörű napotok. -titokbanmaradni

Slam poetry. Önelemző, komor hangú költemények, melyekben megemlítődnek sötét, a halálhoz és szuicid hajlamokhoz köthető és vezető események, mondatszerkezetek. Nem nevezném könnyű olvasmánynak.

Egy magányos porszem táncol a beszűrődő fénysugárban. A vers a pillanat szépségét és időtlenségét ragadja meg, ahogy ez az apró részecske örvénylik a fény és árnyék határán, mit sem tudva múltról vagy jövőről, egyszerűen létezve a jelen pillanatban.

Versek

Egy pad, megannyi gondolat. Az eső zuhogása, az éj leszállása, és más nem is kell ahhoz, hogy egy ember megtalálhassa a végső nyugalmat...

Egy rövid történet a zajról és a csendről, arról, hogy néha elég egy téglát kivenni a falból.

Kis egypercesek sorozata, réges-régi írások, amik annak idején a blogomból kimaradtak. Szeretem a ködöt. Szeretem a misztikumát, szeretek elveszni benne, szeretem, hogy elrejt, hogy senki nem láthat, ha én nem akarom. Szeretem, hogy sejtelmes, mégis valós, szeretem, ahogy lágyan beburkol. Szeretem, mert olyan, mintha egy mesében járnék, és szeretek egyedül lenni benne. Szeretem, mert ha belépek a birodalmába, minden elcsendesedik, és tisztán hallom a lelkem hangját.

Mindig hajnalban kezdődik. Gondolatok végeláthatatlan örvénye, és mégis összeáll valami egésszé. Kár, hogy egy összetört szív kellett hozzá, hogy rájöjjek, ezek az apró írások egy nap még sokat jelenthetnek. Pár perces kis olvasmányok, hátha akad még olyan ember rajtam kívűl, akinek a kimondatlan dolgok így nyernek értelmet.

Versek