(ÁTÍRÁS, JAVÍTÁS ALATT) ---••--- Evelyn Armstrong a Hydra kezei között nőtt fel. Még javában gondtalan gyermek éveit taposta, mikor a szervezet elkapta, s egy gyilkos robotot képzett belőle. Távol volt a családjától, távol a barátaitól. Azt hitte, hogy elhagyták őt. Hogy nem kell senkinek. Egészen addig volt ez így, mígnem egy szép napon a Bosszúállók fel nem robbantották a a bázist. ---••--- - Megvertek abban a sikátorban. És abban a parkolóban. És a büfé mögött. - Valami kifogása volt a futás ellen? - Ha futni kezdesz, nem hagynak megállni. Ki kell állni, támadni. Nem lehet örökké futni.

-Ashton Irwin, jobban gyűlöllek, mint reggel felkelni. Annyira utállak, hogy mikor lefekszem azon gondolkodom, hogy hányféleképpen kínozhatnálak meg! -Mindig is tudtam, hogy rólam ábrándozol minden este.

;fokozott klisé veszély;

Régen minden más volt... Mindennek meg volt a saját helye. A természet feletti lények nem járkálhattak csak úgy az emberi világban. Szabályaink voltak. Szövetségeseink, de egy napon az egyik faj vezetője több akart lenni... nem csak egy népet akart vezetni egy helyen. Mindent az uralma alá akart vonni! De ez csak így megy? Gondolunk egyet és mi leszünk a világok urai? Mit fog szólni a többi nép és azok vezetői? Lehet, hogy ők is uralkodni akarnak majd?

Milyen lehet egy olyan világ, ahol nincsenek szabályok csak a túlélés? Vajon ezt mindenki elfogadja majd? Vagy lesznek olyanok, akik bármit megtennének azért, hogy 'megszépítsék' a világot a természet feletti lényektől. De vajon az a világ jobb lesz, majd úgy? Vajon ezek a lények tényleg, olyan rosszak mint gondolják vagy csak a félelem uralja őket?