Percről-percre közeledik az amnézia homálya és az egyetlen dolog amit tehetsz az hogy vadul jegyzetelsz mindenről. Az unalmas napok a kórházban, amíg végül a látogatók arcai csak egy idegen embert fognak számodra jelenteni...

"Elmosolyodott. Én már előtte is mosolyogtam, de most, ha lehetséges az ilyen, akkor duplán mosolyogtam már. Nem tudom, miért, de ha a közelemben van, mindig mosolyognom kell."

Kissé meggondolatlan cselekedetként, egy energiavámpírt választottam lakótársnak. Ráadásul ez a bizonyos illető jó barátom (volt amíg 300 km-re élt tőlem). A hisztik, viták mindennapos társaim...pedig még csak két hete él velem... Kitartás és kellemes vérnyomás emelkedést kívánok!