THIS IS NOT MY STORY I'm just posting it on here because it can be bothersome to find on archive of our own. So here is the famous forest fic. enjoy

Hetedik osztályos koromban otthagytam az emlékekkel, fájdalommal, hamis barátságokkal, gyötrődéssel, gyásszal teli általános iskolát és a BPLG-ben (Budapest Legjobb Gimnáziuma) kezdtem tanulni. Az életem ezáltal gyökeresen megváltozott. Olyan volt, mintha az összes eddigi iskolai évemet újrakezdtem volna a legelejéről. Új iskola, új barátok, új tanárok, új tantárgyak, új szerelmek.. Új élet. ✨ ,,- Ez hatalmas! - kiáltottam az épületet megpillantva. Az iskola valóban hatalmas volt, nem túloztam. Azon kívül gyönyörű is. A macskaköves tér egy plusz jó hangulatot adott az egésznek. A gimi ablakai rácsosak ugyan, de ugyanakkor tiszteletet parancsolóak. Szürkére festett falai leginkább a városházáéra hasonlítottak. A nagyjából hat méter magas bejárati ajtó felett egy tábla lógott ,,1878. BPLG" felirattal. (1878: az iskola alapításának éve.) - Na, mi lesz, menj már! - tessékelt a bátyám. - Akkorhát.. Rajta. - sóhajtottam, majd beléptem a kapun. ,,Új életem új kezdete.. Mintha Restart-olnék mindent." - gondoltam magamban." ✨ UI.: néhol trágár szavakat, hangulatjeleket (emojikat) tartalmaz!😀

A nevem Nora Large. 12 éves, cseppet sem átlagos tinédzserlány vagyok, aki álmait kergeti nap mint nap, megállás nélkül, és legfőbb vágyam, hogy egyszer híres énekesnő lehessek. ✴✴✴ ,,Magához ölelt, én meg a mellkasába temettem arcomat. Így álltunk egy-két percig. Nem akartam elengedni. Soha többé. - Annie... [...] - tolt el magától, de csak annyira, hogy a szemembe nézhessen - ... Szeretlek. Előbbi szavai hallatán magamhoz húztam, és még szorosabban öleltem, amennyire csak tudtam. Ő persze visszaölelt, majd sírni kezdtem. Az örömtől és a fájdalomtól egyszerre. - Én is szeretlek. - mondtam szipogva. - Minden rendben, ne sírj! Itt vagyok és többé nem is megyek el. Ahogy ezt kimondta, melegség töltötte el a szívem. Soha életemben nem voltam még ilyen boldog."