Végzős év. Az utolsó évem. Az utolsó évben esek szerelembe. Kevin. Az iskola leghelyesebb és legnépszerűbb pasija. És én...pont belé szeretek. Vagy csak egy fellángolás? Amikor megcsalt nem éreztem semmi mást az áruláson kívűl. De ki az az Isten csávó? Ben. Apám egyik haverja. Fasza. "Árvaházban nőttem fel" a szavak visszhangoznak a fejemben. Segítek neki. Szeretni fogom. Vagy is azt tervezem. De valami gátol ebben. Vagy valaki?

"Edina! Velem kell jönnöd!" Félve indultam meg a duplaszárnyú ajtó felé. Az őr kettőt koppintott mielőtt benyitva durván lökött az ismeretlen,rejtélyes szoba belseje felé. Kolos abban a pillanatban kapott el amikor a lökéstől megtántorodva készültem elesni. Hitetlenkedve pillantottam fel aggódó-aggódó?! Mi a fene?- tekintetébe. "Öhm... Köszi. Köszönöm szépen." motyogtam miközben feltápászkodtam. "Mi-miért vagyok itt?" motyogtam, mire féloldalas mosolyra húzta a száját, majd váratlanul közel lépett hozzám... Túl közel. Zavarodottságomat látva egy felsőbbrendű, önelégült vigyor jelent meg jóképű arcán. "Csinálj velem amit akarsz." Elképedve kaptam el a fejem. Mi a fenéről beszél ez?! Mit gondol ki ő?! Manipulálni akar, vagy mi? Játszik velem?! Hirtelen és döbbenetesen zökkentett ki gondolatmenetemből. Szája keményen csattant az enyémen. "Ne gondolkodj! Csak csináld!" ...

Úgy véled, a táborozás mókás dolog? És ha eltévedsz? ... ✨ © PinkPantherina ; 2016

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

Kathleen DelaRosa egy cserediák programon belül Los Angelesbe költözik. Viszont LA nem olyan, mint amilyennek elképzeli. Egy iskolai szertartás miatt be kell mennie az utca végén álló, romos, elhagyatott házba. Leena megteszi, de furcsa dolgokat lát bent... És ezek teljesen megváltoztatják az életét. Az iskolában megismerkedik Cameronnal. Cameron Dallas-szal, az iskola "rosszfiújával". A kapcsolatuk nem indul valami fényesen. Sőt! Utálják egymást. De egy esemény megváltoztatja ezt. Legalábbis először Leena ezt hiszi. De mikor megtudja mi is Cameron, más lesz a véleménye. Vajon fel tudja dolgozni? Vajon el tudja ezt fogadni? Ha te is válaszokat szeretnél kapni - mint Leena - a rejtélyes dolgokra, tarts a könyvvel.

Két dolog: Élet és Halál. A két legellentétesebb dolog valaha. Két személy: Clarie és John, akik igazán szeretik egymást, és megtalálják a módját, hogy átugorják a hatalmas szakadékot a kettő között. De milyen áron? (A szereplők sztárokhoz vannak hasonlítva, hogy megmutassam, én körülbelül hogyan képzeltem el őket. Sem a színész, sem a színészek által játszott karakterekhez nincs közük az én szereplőimnek, csak szerettem volna megmutatni, körülbelül hogy is néznének ki a fejemben ^^.)

Lázadók Szövetsége Egy csapat gyerek, akiknek fel kell nőniük a feladathoz, hogy megszökjenek egy rájuk vadászó katonákkal őrzött területről. Vajon sikerül nekik? Vagy elbuknak? Hány embert sikerül megmenteniük? És hányat veszítenek el? Sikerül önmagukként harcolniuk a háborúban? Vagy a régi énjüket is eltemethetik?

Sophie Brown élete fenekestül felfordul, amikor megtudja, hogy az apja a helyi maffia feje. Az új élettel viszont új feladat is vár Sophie-ra. Vajon alkalmas lesz arra, hogy egyszer apja helyébe lépjen? Képes lesz arra, hogy vezesse az egész maffiát? Kaland, szerelem, árulás...

Történetünk a mai korban játszódik, ahol reményeim szerint senkinek nem kell bemutatnom a sorozatot, a Sherlockot, amit a BBC és Steven Moffat küldött hódító útjára 2010-ben. Főhősünk, Jávor Vivien nagy rajongója a sorozatnak, ahogy mindennek, ami valamilyen módon kapcsolatba hozható bűntényekkel. Vivi bűnügyi riporter egy budapesti internetes tévénél. Az iskola elvégzése után is a gyakorlati helyén maradt, és tökéletesen elégedett azzal, amit kapott. Jó állás, jó kapcsolatok, a példaképszerű főnök, és bűnügyek, minden mennyiségben. Egy idő után a Teve utcának feltűnt a lány éles esze, így tanácsadóként alkalmazza a bűnügyek felderítésében, cserében pedig leforgathatja a felgöngyölített bűntetteket. Mindig is erre vágyott, megütötte a főnyereményt, legalábbis ezt hitte. Mint minden nap, az a keddi is ugyanúgy kezdődik, mint a többi, kávéval, semleges csevejjel az apjával, akivel együtt élnek. Ám a szerkesztőségbe érve olyan hír várja, ami megváltoztathatja az egész életét... --Az írásban, ihletgyűjtésben több könyv, valós esemény is a segítségemre volt. Kettőt emelnék ki, A Világ Legbrutálisabb Gyilkosai, illetve A Világ Legnagyobb Szexgyilkosai c. könyveket, és természetesen a csodálatos Sherlock Holmes elméjét, akinek a kitalált személye nélkül a blog nem jöhetett volna létre.--