Elérkezett az Iskolák Országos Versenyének hatodik napja, ezzel együtt pedig új feladatok várnak a csapatokra. A kezdetben barátságosnak tűnő megmérettetés egyre komolyabbá válik, a feladatok egyre megterhelőbbek. Kapcsolatok alakulnak, új barátságok látnak napvilágot, amelyek tovább ékesítik a verseny napjait. De mennyire fontosak a verseny során kialakult kapcsolatok? Van-e értelme sportszerűnek maradni, ha más is piszkosan játszik? Egyáltalán, lehet-e ez a játék több, mint egy jelentéktelen vetélkedő, amiről még senki sem hallott, és ahol színes ruhás diákok versenyeznek egy műanyag kupáért? És nem mellesleg: okos dolog-e beleszeretni valakibe, aki az egyik rivális csapat öltözékét viseli? Az Ég veled után most Leiner Laura Maradj velem című könyvét is átdolgozom. Ha továbbra is érdekel Kornél szemszöge, és tetszett az első rész, akkor itt a helyed.

-Add a kezed! Gyerünk már, Újvári Hanna! - kiáltottam rá, kizökkentve a megilletődöttségéből, mire ösztönösen megrázta a fejét. -Nem! Menj! Indulj! - ordította türelmetlenül a szakadó esőben, tetőtől talpig sárosan. -Megvárlak - közöltem egyszerűen, és nem mozdultam előle. A távolból hangokat hallottunk, mire izgatottan odakapta a fejét, de az esőfüggönyön át semmit nem látott. -Akkor valamelyikünk kiesik - fordult vissza felém, és a szemembe nézett. -Akkor valamelyikünk kiesik - ismételtem meg hanyagul megvonva a vállamat, majd a sáros kezemet felé nyújtottam. - De nem fog. Na, gyere már! - ragadtam meg a karját mosolyogva, és megpróbáltam felhúzni, de az ujjaim megcsúsztak a vizes bőrén, és egy hangos kiáltást hallatva visszazuhant. #1 az IOV kategóriában: 2019.07.21. #1 a Hanna kategóriában: 2020.03.11. Completed story: 2020.03.09.

Leiner Laura sikertörténetét írom meg, a főszereplő fiú karakter, Kornél szemszögéből.

STOLE MY HEART Harry Styles balesetet szenved, s London egyik kisebb kórházába szállítják, ahol azonnal el is látják a fiút, aki átmeneti vakságba esik. Szerencséje még inkább távol hagyja, ugyanis a zord decemberbe belépve senki sem tudja elvállalni a műtétjét, ezért kénytelen megvárni a jövőévet, hogy újra láthassa a nagyvilágot. Harry a kisebb-nagyobb sebeit leszámítva teljesen ép, vaksága sem akadályozza meg abban, hogy ápolója vérét minden nap szívhassa. " I'm weaker My words fall and they hit the ground Oh life, come on head, don't you fail me now? I start to say, "I think I love you," but I make no sound " Figyelem! Ezt a történetet az én agyam kreálta, minden jogot fentartok rá! Az egész kitalált, csupán néhány szereplő jelleme egyezik a valósággal, minden más csak a képzeletem! Helyenként, természetes élőhelyén megfigyelhető lesz káromkodás, illetve perverzió! Mindenki csak saját felelősségére olvassa! ♡ Apró cím változtatáson esett át a történet!

Sziasztok!:) Itt van egy újabb fantasztikus Harry Styles Fanfiction magyar változata! Remélem elnyeri a tetszéseteket! Én ezt is imádom és szeretném veletek megosztani!:3 A címe: After ❤️ Eredeti: http://w.tt/1M8MTHD Jó olvasást!:)

(2012) "Megfogta kezem és szótlanul, mozdulatlanul ült ágyam mellett. Az emberi kéz érintése jólesett. A fájdalom elcsendesedett, s a zsongó békében, mely reám köszöntött, megnyugodva éreztem ezt az emberi kezet, amely az idegen világban, a váratlanul reám zuhant nyomorúságban érzelgősség nélkül figyelmeztetett, hogy az emberi részvét és segítség minden szörnyűség közepette is működik. (...) Arcán megjelent az a szomorú mosoly, melyet nem tudok elfelejteni: mintha tehetetlenségében mosolyogna ilyen szomorúan, mintha bevallaná..., hogy tudásának és segítőkészségének körülbelül ez a határa, ez minden, amit egy ember végső szükségben tehet egy másik emberért." - Márai Sándor Blog: www.bri-lastmoments.blogspot.com Aktív blog: www.bri-captain.blogspot.com

(2013) Az emberek mindig menekülni akarnak. Minden elől csak elfutni, mintha ez lenne az egyetlen választásuk, s eszükbe sem jut bevallani; félnek. Félnek az újrakezdéstől, az ismeretlentől és az ismerőstől egyaránt. Hát ezért inkább rohannak a tudatlanságba, mintha csak valami fekete fátyol fedné el a szemüket az igazi világról, az életükről. Felejtenek. Elrejtik magukban a csalódások emlékét, a kihűlt szerelmek fájdalmát és mindazt, amivel nem mernek, képtelenek szembe fordulni. Mintha ezen javítanának bármit is, mintha ettől a mellkasukban eltűnne az üresség és a hiányérzet valami iránt. Bármi iránt. Niall Horan is ezt az utat választja, mikor megelégeli a média és a rajongók sokaságának pocskondiázását és megkísérel kilépni az X-Faktor idején már nagy sikernek örvendő, s azóta csak felfelé száguldó One Directionból. Eme döntésével veszélybe sodorhatja másik négy barátja karrierjét is, elvégre noha a fiúk kapcsolata a sok feszültség miatt megromlik, de abban mindannyian egyetértenek; az ír fiú nélkül nincs One Direction. Valery akaratlanul lép be a szőke fiú életébe, mikor az visszaköltözik szülőföldjére, s teljesen felkavarja az idegen lány életét, aki már évek óta élt abban a mentsvárban, amibe Niall is rejtőzködni akart. Felejtett, akár akart, akár nem. „Ne felejtsd el: várnak. Mindig várnak! Akkor is, ha egyedül vagy, ha senkid sincs, ha üres a szobád, az ágyad, ha fagyos világban élsz, és sötét a láthatár. Akkor is, ha elhagytak, ha gyűlölnek, ha nem találtál társat, ha mindenki vadidegen körülötted - várnak! És aki vár, annak nagyon hiányzol! Épp úgy, mint neked ő. Ha fiatal vagy, és nincs még párod, és nem találsz később sem senkit, sőt, ha megöregedtél, és egyedül maradtál - ne felejtsd el: várnak! "Jövök!" - gondold a magányodban. Ő is ezt gondolja. És menj. És ő jön. E

(2013) Mindig is sokat vitatott téma volt mind a fiatalok, mind az idősebbek körében, hogy van-e őszinte, igaz barátság lány és fiú között. Sokan állították azt, hogy igen, s egy fiú barátságánál nincs is őszintébb és kellemesebb dolog a világon, ám olyanok is akadtak, akik végül rácáfoltak erre az állításra, mert ők megtapasztalhatták legjobb barátjuk szerelmét vagy annak viszonzatlanságát. Csak a szerencsén múlott, hogy kinek mi jutott. Én mindig is azon a véleményen voltam, hogy igenis van barátság a két nem között, miért ne lehetne? Hiszen én is megtapasztalhattam a másik nem őszinte, törődő kedvességét, ami valahol mélyen, eltitkolva fájdalmat okozott, mert tudtuk, hogy én mit érzek, s azzal is teljesen tisztában voltunk, hogy ő mit nem. Blog: www.bri-iwantfly.blogspot.com Aktív blog: www.bri-captain.blogspot.com