Megváltozhat egy egész élet pusztán egy nap leforgása alatt? Vicky Milton, a saját bőrén tapasztalta meg hogy a válasz igen. Nem volt másra szükség, mint egy találkozásra egy közel se hétköznapi személlyel, egy telefonra és néhány félreérthető pillanatban elkapott képre melyek nyilvánosságra kerültek. Vicky nevét napok leforgása alatt ismerte meg az egész világ, viszont legnagyobb sajnálatára nem úgy és nem abban az értelemben, mint eredetileg szerette volna. És ezután már nem volt megállás, belekeveredett a hírnév körhintájába melyből nem lehet menetközben kiszállni és az ismertséggel járó gondok, nélkülözések mellett még saját érzelmei is aljasan hátba szúrták. „És hogy mi a legbosszantóbb ebben az egészben?! Hogy mindez egy hülye telefon miatt történt!"

Sol Robertson javítóintézetbe kényszerül két évre. Ám egy hátrányos helyzetű fiatalokat segítő programnak köszönhetően a 17 éves lányt egy katonai táborba küldik, ahol találkozik Dylan-el, a szexi ám hihetetlenül bunkó katonával. Sol nemtudja eldönteni, hogy legszívesebben megcsókolná a fiút, vagy egy jó nagy pofont keverjen le neki. Lehet e gyűlöletből szerelem és milyen titkokat őriz Sol? Azok után, hogy a csaló, aki ellopta a történetemet és sajátjaként terjesztette itt, fölrakom én is a ezt a történetet, amit még 2 évvel ezelőtt írtam. Eddig két könyvem jelent meg, és ha igény van rá, és szeretnétek, akkor megbeszéljük a kiadómmal, és ez is ki lesz adva könyv formájában :)

Egoista. De önzetlen. Undorítóan magabiztos. És amit a legjobban utálok, hogy marhára helyes.

[]~Chris Collins ff~[] Egy 16 éves lány, akinek elege van lassan mindenből. És ilyenkor mindenkinek van egy döntése. Lorina pedig a szökést választja, miután minden ember, akit szeretett, megbántja őt. De arra, ami ezután következik, arra senki nem számított. Amikor a repülőn összetalálkozik egy szőke hajú, kékes-zöld szemű fiúval, az élete fenekestül felfordul. MIVEL A TÖRTÉNET SAJÁT, EZÉRT A SZERZŐI JOGOKAT FENNTARTOM :)

Sziasztok! Elizabeth Graham vagyok. Egy mondattal jellemezném az életem: addig nem tudod értékelni azt, amid van, amíg el nem veszíted. Mindenem meg volt, amit egy 15 éves lány kívánhat. Népszerűség, rengeteg barát és barátnő, a legmenőbb srác a suliban, és egy nagyszerű család, de ez pár pillanat alatt megváltozott. A szüleim autóbalesetet szenvedtek és mindketten meghaltak. Akkor, abban a pillanatban azt gondoltam, hogy mindennek vége, de tévedtem, hisz az életnek mennie kell tovább. Bár egy valaminek tényleg vége lett: a régi életemnek. Elvesztettem a szüleimet, az állítólagos barátaimat és a pasimat is. A baleset után 3 ember volt mellettem és ők támogattak mindenben: a nagyszüleim és a nagynéném. A nagynénémmel úgy döntöttünk, hogy egy új életet kezdünk egy új városban, ezért Angliába költöztünk.

"- Miért van az, hogy amikor valami éppen tökéletes az egy pillanat alatt elromolhat?-írtam neki miközben a könnyek folytak az arcomról. - Nem tudom... Miért?-jött a válasz pillanatokon belül. -Mert én most pont ezt érzem kettőnkkel kapcsolatban!-írtam bőgve...És a telefont eldobtam.. "

Ariana Stylesnek bátyához kell költöznie Londonba. Egy bökkenő van a dologban. Testvére Harry a világ leghíresebb bandájának tagja. Eddig unalmas életét teljesen felforgatja ez a változtatás. Új iskola, új barátok, új lakótársak. Az idők során pedig Ariana több rejtett tehetségére is fény derül.

A királyi család három fiúunokája közül kettő már megházasodott. Most a harmadikon a sor. Azzal a különbséggel, hogy az ő házassága nyilvánosan is elrendezett. A nagymamája, a királyné pedig lelkesen áll neki a keresgélésnek. Egy furcsa eset folytán találkozik Selena Gomezzel, és tudja, ő lesz az igazi unokájának, annak ellenére, hogy a lány szegény családból származik. A két fiatal kicsit sem repdes az örömtől, hogy együtt öregedjenek meg. De mit tehetnének, ha a sors így hozta? Hogyan kezelhetnék ezt a helyzetet, ha mindketten szívesebben lennének a Pokolban, mintsem egymást elviseljék? Vagy talán számukra ez a Pokol? **Luke Brooks és Selena Gomez fanfiction**

-Na de Ally! -Kabbe Hemmings! +18 Psychocoala ©2015

" -Hogy hívtál? - húztam össze a szemöldökömet. - Cold.- ismételte meg egy mosoly kiséretében. - Miért hívsz így? - fontam keresztbe a karjaimat. - Mert olyan vagy, mint a hó. Hideg de gyönyörű."