Minden vég egy kezdet, minden kezdet elindul egy jó vagy egy rossz úton. Nem számít, hogy te melyiket akarod választani, mert az élet helyetted jelöli ki és válasz elé helyez. Végig csinálod vagy elmenekülsz? Az én életemet sem én választottam. Valami, ami talán a sors, kijelölte az ösvényemet, ami gazos, ahol nincs semmi, ami alapján eldöntheted, merre is haladj tovább.

Bianca Morgan élete nem hétköznapi. Garnélát ebédel, egyenruhát hord, évente egyszer találkozik a családjával, és nem mellesleg, az apja a Pentagon vezetője. A tizenhét éves lány így egy titkos svájci magániskolába kényszerül, elzárva a világtól, és annak minden veszélyétől. Noah Connor a tipikus értelemben vett rosszfiú. Verekszik, dohányzik, és a napjait az utcán tölti. Múltját egy sötét titok árnyékolja be, amit sosem oszt meg másokkal, mégis, apránként zúzza porrá a lelkét. Amikor a Csillagfény Magániskolába megérkezik Madison Foot, az új diák, egyenesen a külvilágból, teljesen felbolygatja a tanulók, de leginkább Bianca életét. Az újonc a zajos Manhattan-ből lett Európába taszítva, új színt hozva ezzel az ottani, szürke hétköznapokba. Vajon mi történik, ha Bianca nyolc év után ismét kilép a veszélyektől hemzsegő valóságba? Noah megérzi a lány tapasztalatlanságát, és szíves-örömest használná is ezt ki. Mi lehet az oka annak, hogy visszafogta magát? Alakulhat ki egyensúly tűz és víz között?

Caitlin azt hitte, hogy élete elrendeződhet, mikor bekerült az Evolution programba, azonban ez volt a legnagyobb tévedése. Azt hitte végre barátokra talál és normális élete lehet. Ez csak egy hiú ábránd volt. Mikor az általa ismert világ kettészakad, egyedül újdonsült barátaira támaszkodhat, akikben egyetlen közös van: mind különleges valami miatt. Három zseni, egy felfokozott érzelmekkel rendelkező fiú, egy fájdalmat kizárni képes lány és a máig is ismeretlen dolgokra képes Caitlin története. Az ő sorsuk, hogy békét hozzanak a világra. blogspot: http://evolution-a-leszarmazottak.blogspot.hu/

Vicces, elgondolkoztató tinédzser posztok, idézetek. Nem én vagyok a felelős ha belehalsz a röhögésbe vagy a sírásba.

Sok ember jön velem szembe nap mint nap. Hosszasan megbámulnak, de aztán gyorsan el is mennek onnét. Nem is sejtik, hogy én hányszor mentettem meg őket a pusztulástól. Az első pár alkalmat még számoltam, de belefáradtam egyhamar. Egy köszönöm-öt azért megereszthetnének a Láthatatlan Nőnek, aki további hat ember társaságában sorra kiírt idegen fajokat, akik éppen gyilkolászós kedvükben vannak. Nem nagy dolog, csak egy szó. Hiába írnak az újságok hetente cikket rólam és a csapatról, ha meglátnak minket az utcán ránk se hederítenek, esetleg rosszalló tekintettel arrébb osonnak. Talán elfelejtették, ki mentette meg őket egy atombomba pusztításától? Vagy, hogy ki akadályozta meg azt, hogy Firenzét elárasszák a jégóriások? Csak egy apró kis gesztust kérnék, amiért miattuk el kellett engednem a férfit, akit szerettem. Csak egy "köszönöm". Nem sok. Tényleg.