idfc__zm
"Nem is tudom, hogyan kéne csinálnom.." suttogja elhalón, arca a földet pásztázza, kezei remegnek teste mellett. Tétován teszek felé egy lépést, ujjaimat övéi közé csúsztatom. Bíztatóan nézek rá, legyűrve a gyomromban kavargó félelmet.
"Bízom benned" tekintetem az övébe fúrom, fakó kékjeim egybeforrnak az ő csodálatos zöldjeivel. Keze lassan engedi el az enyémet, arca habozva furakszik közelebb ajkaimhoz, hüvelykujja letörli a bőrömet beterítő könnyeket. Mély levegőt veszek, szemhélyaim ólomsúlyúnak bizonyulnak, akaratlanul hunyom le őket. Érzem forró lehelletét magamon, nyakamon minden szőrszáll égnek áll lágy érintésétől. Aztán megcsókol.