~ Az Uncoloured Colours folytatása ~ Már lassan fél év telt el azóta, hogy a Bosszúállók elengedték Clarissa Stark emlékét. Miután memóriája megsérült és elfelejtette előző élete egy részét, Clarissa Moonra egy teljességgel normális ember jövője várt, azt az apróságot leszámítva, hogy legjobb barátja maga Pókember. Megkapta élete munkáját egy bárban, a Mixben, ahol két munkatársával és a zenétől nehéz légkörben minden napja boldogsággal telik. A Bosszúállók, vagy bárminemű szuperhősök nem képezik részét mindennapjainak, visszatért földön járó énjéhez. Minden tökéletesnek tűnik körülötte, ám ő az egyetlen aki nem tudja; ez a varázslatos világ mindössze egy hajszálon függ. És ezt az utolsó szálat egy feledésbe merült ellenség pillanatok alatt átvágja, a lány körül pedig összeborul a világa. Mindenfelé veszély leselkedik, ismerősei megbízhatósága megkérdőjelezésre merül, sőt mi több, Clarissa már önnön magában sem képes teljességgel bízni. Felmerül a kérdés; valós volt-e bármi is abból, amit az elmúlt fél évben kapott és átélt.

Sose szerettem verseket írni, mert nem éreztem őket elég jónak. Aztan egyszer megtörtent a nagy áttörés, és azóta egyre jobban megszerettem a saját írásaimat. Olyan érzéseket, gondolatokat tudok velük közvetíteni, amit máshogy nem lehet. Ezek a versek rejtik a legmélyebb vágyaimat, érzéseimet es jó érzés összeszedve végigolvasni őket, hogy mit is alkottam, újraélni a oillanatot amit felidéz és újra felfedezni saját magam. Ha egyszer eljutok odáig, hogy könyv lesz belőlük, biztosan a Katarzis címet fogja viselni a kötet, azonben egyenlőre csak a saját szórakozásomra születnek ezek a versek.

Hét év. Ennyi időt töltöttem el egy HYDRA bázison fedett ügynökként. Ennyi idejük volt, hogy szörnnyé változtassanak. És ennyi időm volt összehozni egy menekülési tervet. Nekem és neki. Mert nélküle ma már nem lennék életben. A történetet Skylar Grey Wreak Havoc című száma ihlette. Minden egyes fejezetcím a dal egyik sora.

"... Valójában nem él bennem a titkos vágy, hogy megmentsenek önmgamtól..."

Mint mondják egyszer minden szerelem elmúlik, de bennem te túl mély nyomot hagytál. Ezért megmaradok örök rabodnak, kedves plátói.

𝐀𝐑𝐘𝐀 𝐏𝐀𝐘𝐍𝐄 sose járt a Roxfortba. Az árvaházban nevelkedett és Dumbledore szárnyai alá vett máguspalánta hatványozottan érdekesebb gyerekkort élt meg, mint bárki más. A történelem legfiatalabb aurorát képezték belőle, akit a sors és számos varázsló nagy tettek véghezvitelére szánt. Ám egy borús angliai napon Dumbledore, a Mágiaügyi miniszter megbízásából egy visszautasíthatatlan feladatot bízott a kölünleges lányra, amely fenekestül felforgatta nem csak Arya életét, hanem a teljes varázslótársadalom jövőjét. ❝𝚃𝚑𝚎 𝚙𝚎𝚘𝚙𝚕𝚎 𝚠𝚑𝚘 𝚊𝚛𝚎 𝚌𝚛𝚊𝚣𝚢 𝚎𝚗𝚘𝚞𝚐𝚑 𝚝𝚘 𝚝𝚑𝚒𝚗𝚔 𝚝𝚑𝚎𝚢 𝚌𝚊𝚗 𝚌𝚑𝚊𝚗𝚐𝚎 𝚝𝚑𝚎 𝚠𝚘𝚛𝚕𝚍, 𝚊𝚛𝚎 𝚝𝚑𝚎 𝚘𝚗𝚎𝚜 𝚠𝚑𝚘 𝚍𝚘.❞ - ᴄᴏᴠᴇʀ ʙʏ @amalthemis

A 'The Guardian' és az 'All Hail My Demon' alapján. Jaxley Arden Wingrave semmi mást nem akart, csak az apjára, Luciferre hasonlítani. Úgy gondolta, hogy ezzel mindent elérhet, amit szeretne. Amikor viszont beiratkozott a Félvér Akadémiára, valamire nem számított: egy fiúra, aki bár az ő teljes ellentéte, mégis ugyanaz a cél élteti, mint őt. A helyzetben van valami más is: ennek a bizonyos fiúnak az édesapja, Jaxley apjának legnagyobb ellensége, így természetes, hogy ő is ellenségként tekint rá. Grayson Raymond Aspinger-re, Mephisto fiára. Figyelem! A történet fiú x fiú párosítást tartalmaz!

"- Egy nap kiviszlek innen és sosem jövünk vissza. - De azt mondtad sosem szegjük meg a szabályokat." --- "- Képezze ki, tanítson meg neki mindent, amit csak lehet, küzdjön, mint bármelyik másik Hydra ügynök, sőt jobban, küzdjön úgy, mint maga vagy az apja, ha sikerül és bírja, akkor élni fog és, ha így lesz, azt akarom, hogy ő legyen a következő." #The Winter's Daughter #The Winter's Son

Darabok amíg egésszé tesznek.

Ti kértek, én írok. Ennyire egyszerű.