Lillian Edwards egy hosszú és fájdalmas véget ért kapcsolat után úgy dönt, kezébe veszi élete irányítását: gyereket szül egy éven belül. Ehhez azonban találnia kellene egy megfelelő embert, aki hajlandó segédkezni a tervében. Ha mégsem, marad a bizonytalan: a bank.....

'Olyan, mintha te lennél a tükröm' 'A tükröm, mely visszanéz rám' | befejezett |

Harry Styles egy kórházban ébred. Felismeri a nővérét, de a szobában lévő másik lányt nem. Amint kiengedik, tudatosul benne, hogy az elmúlt öt év törlődött az életéből. És hogy mindent megtudjon, hosszadalmas folyamat elé néz. Szép lassan kapja az információkat, de közben benne is felrémlenek rövid emlékek. Nem tud mit kezdeni az érzéseivel, az emlékekkel. Ám nagyon vonzódik nővére új barátnőjéhez. A Pofon a múltból folytatása.

Sol Robertson javítóintézetbe kényszerül két évre. Ám egy hátrányos helyzetű fiatalokat segítő programnak köszönhetően a 17 éves lányt egy katonai táborba küldik, ahol találkozik Dylan-el, a szexi ám hihetetlenül bunkó katonával. Sol nemtudja eldönteni, hogy legszívesebben megcsókolná a fiút, vagy egy jó nagy pofont keverjen le neki. Lehet e gyűlöletből szerelem és milyen titkokat őriz Sol? Azok után, hogy a csaló, aki ellopta a történetemet és sajátjaként terjesztette itt, fölrakom én is a ezt a történetet, amit még 2 évvel ezelőtt írtam. Eddig két könyvem jelent meg, és ha igény van rá, és szeretnétek, akkor megbeszéljük a kiadómmal, és ez is ki lesz adva könyv formájában :)

~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik, ami úgy érzem, nem fogja engedni, hogy megszólaljak. - Kérlek, menj el - közli már-már ridegen és egy cseppnyi érzelem sem látszik az arcán. Fel sem tudom fogni igazából, hogy mit mond. Hisz az előbb megcsókolt... Mintha valami robot lenne és ezek a szavak belé lennének programozva. - De mi történt? - kérdezem ismét. Nem bírom a könnyeimet visszatartani. Kövér sós könnycseppek kezdenek végig folyni az arcomon és már nem tudom és nem is akarom elrejteni az érzelmeimet. A lábaim kezdenek egyre gyengébbé válni, és félek, hogy bármikor kicsúszhatnak alólam...