TemiJo19
"- Nem ĂgĂ©rhetem meg, hogy eltƱntetek minden problĂ©mĂĄt, ami tĂ©ged körĂŒlvesz! - Mondtam, s közben majd megszakadt a szĂvem, az arckifejezĂ©se miatt. Ismertem ezt a tekintetet. A bĂĄtyĂĄm halĂĄla utĂĄn, ahĂĄnyszor tĂŒkörbe nĂ©ztem, az az arc bĂĄmult vissza rĂĄm. Az az arc amelyik teljesen megvĂĄltozott a fĂĄjdalom miatt, Ă©s az a szempĂĄr amely a szilĂĄnkokra tört lelket tĂŒkrözi.Ahogy tekintetemet rĂĄszegeztem Ă©szrevettem, hogy sĂr. De ez nem az a sĂrĂĄs volt, amelyet mindenki ismer. Egy könnycseppet sem hullatott. Neki a lelke sĂrt, olyannyira, hogy a gyengesĂ©ge jelei nem törtek utat maguknak. Csak nĂ©mĂĄn, csendben ĂŒlt, Ă©n pedig figyeltem, ahogy mĂ©gjobban összetörik, ha ez mĂĄr egyĂĄltalĂĄn lehetsĂ©ges. KĂ©t tenyerem közĂ© fogtam az arcĂĄt Ă©s belenĂ©ztem gyönyörƱ, sötĂ©tzöld szemeibe.
-Nem ĂgĂ©rhetem meg, hogy eltƱntetek minden problĂ©mĂĄt, ami tĂ©ged körĂŒlvesz! De azt megĂgĂ©rem, hogy nem egyedĂŒl kell megoldanod Ćket."