Mi van, ha a legjobb barátod megkérdezi tőled, hogy lefekszel-e vele, de csak úgy barátilag? Mi a fasz!? NEM ismétlem NEM lehet valakivel BARÁTILAG dugni! Legalábbis szerintem nem. És amikor azt mondod neki, hogy tutira nem, akkor megsértődik. Na, de a fiúkat nem lehet megérteni ezekben a dolgokban. Nekik a dugás csak egy mindennapi tevékenység, ami létfontosságú. Hát igen, Kian is pont ilyen. Csak a csajokon jár az esze, kb. minden percben, de lehet keveset mondok. Hogy engem miért nem szemel ki magának? Mert 1. a legjobb barátja vagyok, 2. nem ilyen az ízlése (vagyis szerintem) és 3. a "húgicájának" tekint engem.

- Miranda! Ott leszel az EB-n? - Igen. - Uu, és hol leszel? - A pályán.

Hangzavar volt, meleg és párás nyári idő... Ő ott állt a pályán, már a meccs vége volt. A barátnőm és én lementünk a pálya széléhez, hogy kapjunk pólót, de ez nem jött össze. Álltunk ott, szomorúan, elkeseredetten; hihetetlen, hogy 18 éves érett lányokból mit vált ki az, ha nem kapják meg, amit akarnak. Kisétáltunk a stadionból, elbúcsúztunk egymástól, majd elindultam a metró felé, de valakibe beleütköztem. - Hé! - néztem az emberre, aki belém jött vállával. Egy fiú volt, sapka volt rajta, így arcát nem tudtam felismerni. - Bocsi, nem igazán figyeltem. - mondotta halkan, hangja lágy volt és meleg. - Semmi, én se... A meccsen filóztam, meg persze Nagy Ádámon... - nevettem fel, mire a srác feljebb tolta a sapkáját. - Oh, szóval rajtam? - nézett le szemeimbe. Csak álltam ott, megdermedve és nem mertem megszólalni. A nyári szellő elkezdett fújni, ezzel arcomba nyomta szőke loboncomat. - Van macskád? - nevetett fel, gondolom a némaságomra utalt; hisz megszokott mondás „a cica vitte el a nyelved? „ - Nincsen... - morogtam az orrom alá, teljesen megszeppenve. - Viszont megvagyok rátok sértődve... - vigyorogtam. - Miért is? - sóhajtott, majd egy vigyorral megajándékozott. Nem tudtam elhinni, hogy a Fradi egyik középpályása, nem utolsósorba a kedvencem, velem leállt trécselni. - Nem kaptam pólót... - néztem rá, durcás ábrázattal. Ádi elkezdett kutakodni a sporttáskájában, majd előrántotta a bemelegítő pólóját. - Tessék, itt van ez, remélem, megfelel. - nézett rám egy széles mosoly kíséretében. - Majd még találkozunk szöszi. - súgta a fülembe, majd visszavette a sapkáját és elment a másik irányba. Ott álltam teljes mértékben meglepetten, földbegyökerezett lábakkal a stadion előtt.

Harry Styles FF/AU/HU -Miért követsz? -Azt mondták, hogy kövessem az álmaim!

Joanna Johnson közel sem egy átlagos lány életét éli. Egyedül neveli húgát, és kisfiát, Scottot. Hét közben egy étteremben dolgozik, de a hétvégi estéken egy clubban táncol megélhetés céljából. A borzasztó múltja miatt rengeteget titkolózik, ám ez egyre nehezebbé válik számára, mikor megismeri Liam Hemsworth-ot, aki elől minden titkát féltve őrzi, ám ez akár ez elvesztésébe is kerülhet.

Végzős év. Az utolsó évem. Az utolsó évben esek szerelembe. Kevin. Az iskola leghelyesebb és legnépszerűbb pasija. És én...pont belé szeretek. Vagy csak egy fellángolás? Amikor megcsalt nem éreztem semmi mást az áruláson kívűl. De ki az az Isten csávó? Ben. Apám egyik haverja. Fasza. "Árvaházban nőttem fel" a szavak visszhangoznak a fejemben. Segítek neki. Szeretni fogom. Vagy is azt tervezem. De valami gátol ebben. Vagy valaki?

Egy mindennapi lány ki nem is számít arra, hogy egyszer csak felkapja a média... Kitalált történet!

Egy lány, aki elveszti a családját, de megtalálja a szerelmet...vele és a barátaival pedig nem lesz szomorú gyászoló, hanem egy életteli vidám lány...

9 hónapja és 15 napja volt életem legmeghatározóbb napja... Miért pont most? Miért pont Ő? MIÉRT? Jó olvasást!

"Mennem kell" suttogtam előtte állva. "Nem látok senkit, aki kényszerítene rá" válaszolta. * 2015.