Végzős év. Az utolsó évem. Az utolsó évben esek szerelembe. Kevin. Az iskola leghelyesebb és legnépszerűbb pasija. És én...pont belé szeretek. Vagy csak egy fellángolás? Amikor megcsalt nem éreztem semmi mást az áruláson kívűl. De ki az az Isten csávó? Ben. Apám egyik haverja. Fasza. "Árvaházban nőttem fel" a szavak visszhangoznak a fejemben. Segítek neki. Szeretni fogom. Vagy is azt tervezem. De valami gátol ebben. Vagy valaki?

Egy lány, aki elveszti a családját, de megtalálja a szerelmet...vele és a barátaival pedig nem lesz szomorú gyászoló, hanem egy életteli vidám lány...

"- Ben, mutatkozz be az új húgodnak. - szólt rá Peter a konyhában ácsorgó fiúra. Ő elmormogott egy 'Ő nem a húgom'-at, majd közelebb jött hozzám. - Ben vagyok. - mondta unottan és lenézően. Én nem tudtam, hogyan is kéne reagálnom erre, de szerencsére apa kisegített . (mindig fura lesz apának hívni) -Nem szeretnéd megnézni a szobádad?-kérdezte."

A költözéssel kezdődött minden.

[]~Chris Collins ff~[] Egy 16 éves lány, akinek elege van lassan mindenből. És ilyenkor mindenkinek van egy döntése. Lorina pedig a szökést választja, miután minden ember, akit szeretett, megbántja őt. De arra, ami ezután következik, arra senki nem számított. Amikor a repülőn összetalálkozik egy szőke hajú, kékes-zöld szemű fiúval, az élete fenekestül felfordul. MIVEL A TÖRTÉNET SAJÁT, EZÉRT A SZERZŐI JOGOKAT FENNTARTOM :)

Sziasztok! Elizabeth Graham vagyok. Egy mondattal jellemezném az életem: addig nem tudod értékelni azt, amid van, amíg el nem veszíted. Mindenem meg volt, amit egy 15 éves lány kívánhat. Népszerűség, rengeteg barát és barátnő, a legmenőbb srác a suliban, és egy nagyszerű család, de ez pár pillanat alatt megváltozott. A szüleim autóbalesetet szenvedtek és mindketten meghaltak. Akkor, abban a pillanatban azt gondoltam, hogy mindennek vége, de tévedtem, hisz az életnek mennie kell tovább. Bár egy valaminek tényleg vége lett: a régi életemnek. Elvesztettem a szüleimet, az állítólagos barátaimat és a pasimat is. A baleset után 3 ember volt mellettem és ők támogattak mindenben: a nagyszüleim és a nagynéném. A nagynénémmel úgy döntöttünk, hogy egy új életet kezdünk egy új városban, ezért Angliába költöztünk.

Van egy röpke pillanat amikor felébredünk, és még nincsenek emlékeink. A boldog üresség, mikor még nem gondolunk semmire. De nem tart soká és hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy es mi az, amit el akarsz felejteni. Azt hittem, ezeket a dolgokat soha, semmi nem törölheti ki az emlékeimből és emiatt soha nem lehetek újra boldog. Mindaddig, míg nem találkoztam vele.. #B.A.P fanfiction.

FIGYELEM! A történetet nem én irom, csupán forditom! A történet @anonymous-cucumber fejéből pattant ki és minden jog őt illet! Kellemes olvasást ^_^

Előfordulhatnak benne trágár kifejezések és szexuális utalások, valamint 18+ jelenetek ( nagyon sűrűn ) ezekért felelőséget NEM vállalok A blog jogilag védett Minden jog fenntartva "Az élet egy játék. Meg kell tanulnod játszani. " De mi van, ha az élet játékában, csak egy bábú vagy? Ha mozgatnak téged? Birtokolnak? Nem tehetsz ellene semmit. Úgy lépsz, úgy teszel, ahogy digtálják. Nekem ő digtál. Nincs választás. Nincs lehetőség. A legjobb, ha elfogadod és beletörődsz abba, hogy nincs kiút ebből az ördögi körből. De jön valaki más. Valaki, akinek szintén csak érdekből kellesz. Aki egy tárgynak néz és csak a versenygés élteti. Az érzések... Változnak. A kapcsolat, csak testi, de mi van ha minden fenekestül felfordul körülötted? Ez nem szerelem. Csupán valami, beteges érzet. Nem szabad, hogy magába kerítsen. Hogy változzanak a döntéseim. Már beleestem. És nem tudok kimászni. Ő fogva tart és én megszerettem a fogságát.