𝙁𝙞𝙘𝙩𝙞𝙤𝙣-𝙛𝙖𝙘𝙩; 𝘵𝘩𝘦 𝘧𝘢𝘤𝘵 ❝És? Most milyen címet akarsz majd adni a rólunk írt könyvnek?❞

𝙁𝙞𝙘𝙩𝙞𝙤𝙣-𝙛𝙖𝙘𝙩; 𝘵𝘩𝘦 𝘧𝘪𝘤𝘵𝘪𝘰𝘯 ❝Meg fogom csókolni a legelső embert, aki belép a kaputokon!❞

1. Menj ki az erkélyre/nyisd ki az ablakot, és fújj buborékokat. Nézd, ahogy megcsillan rajtuk a fény, és várd meg, míg elrepülnek. (a buborékfújó a világ legjobb találmánya) 2. Főzz egy bögre forrócsokit, és nyomj rá egy egész üveg tejszínhabot. [...] 24. Vegyél egy, két vagy huszonnyolc héliumos lufit, és engedd el őket. mixtapetwo ┃ 2 0 1 9

❝csak én tudom igazán, mennyire hozzád illő az az ital.❞

❝Kopogtatás nélkül törtél be az elefántcsont-toronyban lévő börtönöm ajtaján, hogy aztán összezúzd a gondosan magam köré épített falakat.❞

❝Mindketten külön utakon jártunk azelőtt. Te te voltál, én pedig én. Úgy éltünk, hogy nem ismertük egymást. Mégis egy sziával belőled és belőlem "mi" lettünk. Most pedig kicsit halkan és kissé borzongva, izgatottan sétálok feléd, majd óvatosan, de hezitálás nélkül mondom ki a szavakat: „Szia, helló!"❞

FIGYELEM! Ez a Lost című könyvem folytatása, ha azt még nem olvastad el, akkor ajánlatos előbb azzal kezdeni^^ " - Túl lépni a fájdalmakon sohasem egyszerű, de együtt lehetséges... " Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... De vajon van, aki felsegítsen ? YeJin nem tudja pontosan mit is kezdjen az életével. Nem akar többet senkinek sem ártani, így meghúzódik a háttérben és folytatja normális életét, amit még a gyakornokság előtt élt. Viszont nem igazán találja önmagát, úgy érzi, mintha lelépett volna a helyes útról. Ezt a gondolatát az is csak erősíti, hogy vannak olyan emberek, akik nem akarják hagyni neki, hogy eltűnjön mellőlük. YeJin pedig hiába próbálkozik annyira, úgy tűnik, hogy még egy szellem sem akarja engedni neki, hogy tovább álmodozzon az átlagos életéről. Hisz YeJinnek a sors nem ezt írta elő. Elesel. Felsegítenek. Ismét elesel... És ismét van, aki felsegítsen.

/Jin ff./ " Rettegek tőlük, de az mégis miért van, hogy ők kivételek ? Miben másabbak, mint a többiek ? " Egy angol lány kénytelen elköltözni Dél-Koreába szüleivel. Mindig alkalmazkodik, soha nem mond ellent és igazán visszahúzódó természet. De vajon minden ugyanígy marad, ha összekerül több hónapra a BTS fiúkkal, akik nem csak, hogy ismeretlenek számára, de valóságosan fél tőlük ?

/HoSeok ff./ " - Utálom azokat az emlékeket, amelyekben a barátomnak tekintettelek. Utálom, hogy miattad éjszakákon át kattogott az agyam. Utálom, hogy könnyeket pazaroltam rád, holott nem érdemelted meg. Utálom, hogy hagytam magamat kihasználni. De legfőképp tudod, hogy mit utálok ? Téged. Jung HoSeok. " Kim HyeRin és Jung HoSeok barátsága soha nem volt átlagos. Maga a találkozásuk is már teljesen abszurd volt és az ember mégcsak soha nem is gondolt volna arra, hogy ilyen bárkivel is történhet. Aztán végül ennek a barátságnak hamar vége lett; ez viszont nem azt jelentette, hogy soha többé nem találkoznak újra. Pár évvel később összehozta őket a munka és az elmérgesedett kapcsolatuk kezdett egy teljesen más irányt felvenni...

/Jimin ff./ " - Igen, igazad van. Nem lehet már részem semmiben, ami valós. De bűn, hogyha én mégis vágyom rá, ha mindezek ellenére élni akarok ? - kérdeztem szememet lehunyva és gyengéden megütöttem a fiú mellkasát. Szememből éreztem, ahogy szép lassan kicsordult egy könnycsepp és arcomról lefolyva a kezemre hullt. - Nem - rázta meg a fejét együtt érzően -, de te már soha nem leszel olyan, mint mi - döfte kíméletlenül szavai tőrét a szívembe, én pedig teljesen összetörten rogytam le a padlóra. Szívem pedig ezer darabjaira hullott, és úgy éreztem, hogy ideje eltűnnöm; örökre. " Körülöttünk vannak a bolyongó lelkek; a szellemek. Ne egy ijesztő valamire gondolj... Inkább egy aranyos kisállat viselkedésű lányra. Na ilyen ember a főszereplőnk. Aranyos, kedves, jó lelkű és fiatal. Túl fiatal. Aztán itt van a BTS. Mindenkinek az jut eszébe, hogy milyen bolondosak, élettel teliek. És ha ez még sincsen így ? Hacsak ez valami látszat ? Ott kezdődik el az igazság feltárása, mikor ez a szellem lány betéved a BTS dormjába. Onnan pedig már nincsen visszaút...