The Cage - A ketrec
LenaCooper1
De zavarsz! -gondoltam.
London. A szürkeség városa.
Már nem vártam senkire, már meguntam ezt. Évekig várakoztam, de nem értem még most sem minek.
Elindultam, egyedül.
Pár nap egy olyan városban, aminek a nyelvét sajnos nem igen beszélem, de legalább világot látok.
Miután megelégedtem azzal, hogy láttam néhány nevezetességet, arra jutottam elmegyek edzeni.
Az edzőterem ezen részén előbb találkozik véres arccal, mint egy kedves mosollyal.
Bár nem azért van ez, mert nem lennénk normálisak, hanem azért mert harcolunk.
London. Évek óta az otthonom, és az edzőterem is, ahova többet járok, több órát töltök, mint otthon.
Otthon; a nyugalom és béke. Számomra fontos, de túl sokáig az, egyedül.
Ismerjük meg Abigélt és Tomit, miként küzdenek meg a hiánnyal, folytonos egyedülléttel, magánnyal.
Vajon mi lesz kettejük sorsa, mikor egy olyan időszakban találkoznak, amire azt mondanánk: bárcsak előbb találkoztak volna!