Minden, amit nem osztok meg mással, csak v e l e d.

nem is novellák vagy versek ezek inkább hervadó művirágok.

__ van egy rossz hírem: még mindig nem haltam meg. igaz, már majdnem, de annyi erő még pont van bennem, hogy továbbra is szavakba önthessem azt az óriási káoszt, ami a fejemben és a szívemben honol. addig is hallgatom a hangot a fejemben, és csak megyek előre, még ha nem is tudom, hová tartok. ❝Ó, engem senki nem kérdezett meg arról Hogy meg szeretnék-e születni; Nem adtam írásos beleegyezést, Helyettem döntöttek❞ (A Szilánkjaim, a Szívdobbanások és az Éj-ízű könnyek c. könyveim folytatása) __

Olivia Hayden az első pillanattól kezdve izgalmas rejtvény volt számomra .Meg akartam fejteni őt , le akartam hántani a körülötte lévő falakat , ismerni akartam az összes bugyuta titkát és meg akartam győzni arról, hogy nem vagyok olyan borzalmas mint amilyennek lát engem . Hogy miért? Fogalmamsincs. Feldühített az ellenszenve, fájt látni az undort a szemeiben amiben egyébként is olyan kevés jókedv leledzett. Látni akartam az irántam érzett gúnytól és undortól mentesen, tudni akartam , hogy mi készteti őt arra , hogy egy olyan sráccal legyen aki olyan seggfej és jégszívű mint Matthew. Olivia vajon annyira vak , naiv vagy netán érzéketlen , hogy nem látja vagy éppen nem érdekli , hogy a srác nem szereti őt, csupán egy trófeaként emlegeti ? Akkor még az egész csak egy egyszerű dolognak indult, azt hittem csak bebizonyítom, hogy nem vagyok rossz ember vagy borzalmas férfi, azaz amilyennek lát, de a rejtvény valami sokkal komolyabbá alakult , ismerni akartam mindent amit rejtett , hisz több volt egy egyszerű kitalálós kérdésnél. Amint törtek össze a falak közöttünk annál többre vágytam belőle és ő is belőlem . Egyre többet és többet voltunk együtt, olyan dolgokat csináltunk amiket én azelőtt még soha, olyan különlegesen egyedi volt, na meg bizarr Olivia lehengerlő módján. Megrémültem attól ami lett belőlem , nem hittem abban , hogy megérdemlem Őt , bezárkóztam és hidegvérrel törtem össze a szívét , ami annyi mindent átvészelt már. Olivia egyre jobban zárkózott be , a falak megmászhatatlannak tűntek miután kegyetlenül elcsesztem mindent . Most pedig életem legnehezebb döntése előtt állok , az egyetlen fal előtt várakozva ami megmászhatatlannak tűnik de kiutat jelent a magányos sötétségből , egyben talán Olivia falai fölé is emel. Mondd Liv , hajlandó lennél megmenteni engem ?