Sarah Roberts élete gyökeresen megváltozik, mikor Chicago jólismert környezetéből el kell költöznie rokonához, Luke Hemmings-hez és barátaihoz, Sydneybe. A 18 éves lány unokabátyja egy híres zenekar énekese. Turnéznak, interjúkra járkálnak. Vajon jól kijön majd a srácokkal? Netán össze is melegednek? Ez mind ki fog derülni "A színeshajú" c. történetből.

Csak az olvassa aki érti a szarkazmust...

Minden jog @badlandsmichael-t illeti. Engedéllyel fordítom ezt a történetet!

Larion Russel eredetileg bérgyilkosként dolgozott, de miután elrontotta az egyik munkáját, a főnöke eladja a munkáltatói jogát egy ismeretlen férfinak, akinek esze ágában sincs gyilkolni küldeni a fiút, helyette lefokozza őt testőrré. Larionnak ezt követően egy fiatal lányra, Katy Swartsra kell vigyáznia, de nincs ínyére a helyzet. Katy sem rajong különösebben az ötletért, és bármit megtenne, hogy visszakapja a magánéletét. Összefognak, hogy utána elváljanak egymástól, de ez a cél egyre jelentéktelenebbnek tűnik. Kitartanak a végsőkig, vagy behódolnak a szabályoknak?

Maya 17 éves és vérfarkas.Bátya Zeck szintén vérfarkas ráadásul alfa. Az erdőben élnek, de a vadászok egyre többször megtalálják őket, ezért úgy döntenek újra emberek közé mennek. De Maya utálja az embereket. Vajon mi lesz ha gimibe megy? Tud magán uralkodni? Meg fog bízni valakiben?

- Cameron, te részeg vagy. - löktem el magamtól a fiút, aki alig akart elengedni. - Ne hülyéskedj már! - legyintett. - Alig ittam valamit. - Az a valami elég jól hatott. - nevettem el magam kínomban. - Jobb lesz, ha most megyek. - Bella, ne csináld már. Szülinapom van, bulizzunk egy jót. - azzal megfogta a kezemet és a táncoló emberek közé húzott. - Cameron... Én nem tudok táncolni. - hajtottam le fejemet. Két ujjával az állam alá nyúl, majd felemelte a fejemet, hogy a szemébe nézhessek. Egyre közelebb volt az arcunk egymáshoz, már azt hittem, hogy meg fog csókolni, de nem tette. A szívem egyre hevesebbem vert, és szinte az egész testem remegett. Megrémített, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem ez a fiú. A fülemhez hajolt, majd belesúgott. - Nem gond Hercegnő... én sem. - elhúzódott tőlem, majd kezeivel átkarolta a derekamat. Az egész testem megfeszült az érintése miatt. - Engedd el magad. - suttogta. Átkaroltam a nyakát, fejemet a mellkasára hajtottam, és a zene ütemére ringatóztunk. Elmondhatatlanul jó érzés volt a karjai között lenni. Mintha, hallotta volna gondolataimat, erősebben szorított magához. - Szeretlek. - mormolta a hajamba. Lefagytam. Most komolyan ezt mondta? Biztos csak a pia beszél belőle. - Részeg vagy. - mondtam neki. - Lehetséges, de akkor is szeretlek. - mondta most már a szemembe nézve. Hirtelen ötlettől vezérelve szorosan magamhoz húztam. - Én is Cameron...Én is. - suttogtam, olyan halkan, hogy ne hallja meg. ©magdatunde,2016

"Utálom, hogy érzéseket vált ki belőlem. Miért teszi ezt velem?"

Mi történik akkor, ha két fiúval ragadsz egy szigeten? Ha nem tudsz választani, mert mindkettő iránt érzel valamit? De ez nem mindig szerelem. Lehet, hogy valami, ami annál sokkal rosszabb! Egy lány...Egy utazás...Két srác.....És minden megváltozik.... Az élet amit eddig tökéletesen megtervezett most teljesen felborul...és ennek ezek a fiúk az okai...ők akik híresek, akikért több ezren rajonganak, ők akik bármit megkaphatnak. Figyelem! Ez volt az első történetem, ezért még eléggé hiányosak voltak a tapasztalataim az írással! De ahogy haladtam a fejezetekkel, úgy fejlődtem is. :) Jó olvasást!

-Hé, én nem hagylak itt soha! -Soha? -Soha, ígérem! És én ezt el is hittem... Psychocoala ©2015

Emma Sangster tizenkilenc évesen London külvárosában él, az anyjával és nővérével. A lány mindig nehezen viselte a nyugalmas, nyugdíjasoknak való hétköznapokat, különösen miután ikertestvére, Tristan maga mögött hagyta a kertvárost, vele együtt Emmat is. Először úgy tűnt, hogy Tristan képes megküzdeni a távolsággal, a nyüzsgéssel és a hirtelen ölébe szállt hírnévvel, de szépen, lassan teljesen eltávolodik a testvérétől, élete fő részét pedig onnantól a Hiphackers nevű zenekar tölti ki, ezzel teljesen összetörve Emmát, aki látni se akarja többé. * Ez a történet eredetileg egy fanfiction volt, a blogspoton már a második évadát taposta, amikor egyszerűen kimerültem. Elfogyott az ihlet, elfogyott a lelkesedés, és bár folyamatosan hitegettem önmagam, és az olvasóim, mélyen, legbelül, mind tudtuk, hogy ennek a történetnek vége van. Befejezetlenül. Egészen mostanáig! Bár új köntösben, új szereplőkkel, de ugyanazzal az alapsztorival újrakezdtem a Breakawayt, és várom vissza a régi és új olvasóimat, akik még nem vesztették el bennem és a történetben az összes hitüket.