"Reménnyel telve, szinte vágyakozva nézett rám, amitől jól eső borzongás futott végig az egész testemen. Még közelebb lépett, majd egyik kezét lassan felemelve végigsimított az arcomon, majd megállapodott rajta. Átadtam magamat a megnyugtató érzésnek, és a fejemet kicsit megdöntve belesimult az arcom a tenyerébe. Jól hallhatóan felsóhajtott, ami egy kicsit visszarántott a valóságba. - Nem tehetjük ezt Cameron. - suttogtam lemondóan, és próbáltam elhúzódni tőle, de Ő nem engedte. Az fejemet még mindig tartotta, ám most a másik kezét felemelve két keze közé fogta az arcomat. - Mags, ne csináld ezt. Hiszen az előbb vallottad be, hogy nem vagyok közömbös számodra. Egyáltalán nem. - jelent meg a csibészes mosolya az arcán, ami megdobogtatta a szívemet. - Mindez mit sem számít. - ráztam a fejemet. - Már hogy ne számítana? - kérdezte felkiáltva. - Csak ez az, ami számít. - egyre közelebb hajolt felém. - Semmi más. - suttogta az ajkaimra, amitől pedig teljesen elvesztem. - Sofia. - adtam hangot aggodalmamnak, mire csak megrázta a fejét. - Nem számít. - és amint ezt kimondta, abban a pillanatban lecsapott az ajkaimra."

Három éve Sadie visszautasította Asht, aki bevallotta neki az iránta való érzéseit. Ezután Ash elköltözött és többé nem hallott felőle senki semmit. Most viszont visszajött az iskolába. Szemüvegét és pattanásait tetoválások és izmok váltották fel. A stréberből lett a lányok kedvence. Most Sadie közömbösnek tűnik neki és már talált is egy másik csajt. A lány az oldalán nem más, mint Brooke, Sadie nővére...

Cassie csak egy lány volt. Pár hét volt az egyetem kezdetéig de neki még mindig nem volt munkája amiből a tandíjat fizethetné. Elhagyta szülővárosát és egyedül volt egy nagy városban amit nem ismert . A pénze fogyóban volt, sürgősen munkát kellett találnia... Egy véletlen találkozás után a csak egy lányból, A LÁNY lett.

"Edina! Velem kell jönnöd!" Félve indultam meg a duplaszárnyú ajtó felé. Az őr kettőt koppintott mielőtt benyitva durván lökött az ismeretlen,rejtélyes szoba belseje felé. Kolos abban a pillanatban kapott el amikor a lökéstől megtántorodva készültem elesni. Hitetlenkedve pillantottam fel aggódó-aggódó?! Mi a fene?- tekintetébe. "Öhm... Köszi. Köszönöm szépen." motyogtam miközben feltápászkodtam. "Mi-miért vagyok itt?" motyogtam, mire féloldalas mosolyra húzta a száját, majd váratlanul közel lépett hozzám... Túl közel. Zavarodottságomat látva egy felsőbbrendű, önelégült vigyor jelent meg jóképű arcán. "Csinálj velem amit akarsz." Elképedve kaptam el a fejem. Mi a fenéről beszél ez?! Mit gondol ki ő?! Manipulálni akar, vagy mi? Játszik velem?! Hirtelen és döbbenetesen zökkentett ki gondolatmenetemből. Szája keményen csattant az enyémen. "Ne gondolkodj! Csak csináld!" ...

Sol Robertson javítóintézetbe kényszerül két évre. Ám egy hátrányos helyzetű fiatalokat segítő programnak köszönhetően a 17 éves lányt egy katonai táborba küldik, ahol találkozik Dylan-el, a szexi ám hihetetlenül bunkó katonával. Sol nemtudja eldönteni, hogy legszívesebben megcsókolná a fiút, vagy egy jó nagy pofont keverjen le neki. Lehet e gyűlöletből szerelem és milyen titkokat őriz Sol? Azok után, hogy a csaló, aki ellopta a történetemet és sajátjaként terjesztette itt, fölrakom én is a ezt a történetet, amit még 2 évvel ezelőtt írtam. Eddig két könyvem jelent meg, és ha igény van rá, és szeretnétek, akkor megbeszéljük a kiadómmal, és ez is ki lesz adva könyv formájában :)