A világ a feje tetejére fordult, vagy csak én öregszem rohamosan? Gyereknek lenni álom, felnőni valóság, én mégis a kettő között ragadtam, tinédzserként kóborolva s zavartan a világban. Mi helyes, s mi teszi az embert azzá, ami? Jó ha mindig másokra gondolok, vagy néha magamra is kellene időt fordítanom? Mit jelent szeretni és szeretve lenni? Mi az egészséges önzetlenség, mikortól kóros valami, s úgy lényegében, mit jelent az élet maga?