Melissa sosem bízott az emberekben. Mindig is félt attól, hogy ha valakit közel enged magához, akkor összetörik. Apja elől állandóan menekülnie kellett, de most már hivatalosan is 18 éves lett és így elköltözött a legjobb barátnőjéhez, azonban van egy bökkenő. A legjobb barátnője lakótársa, Chris. Tipikus napbarnított, barna szemű, szőke, menő srác, akiért lányok ezrei vannak oda. "- Engedj el különben sikítok- mondtam határozottan, miközben a falhoz préselt. - Nem fogsz. És tudod miért nem? Mert ebben a percben is azt kívánod, hogy bárcsak megcsókolnálak- mondta önelégült mosollyal. Miért van ott az a fránya gödröcske az arcán? Ha nem lenne ennyire helyes, már rég behúztam volna neki egyet."

-Kisfiam, bemutatom az apukádat aki még egy ajtót sem tud betenni! -kacagtam fel, majd továbbra is a hasamat simogattam -Drága Hollókám, legalább mással betaláltam a lyukba nem gondolod? -nézett rám Hardin, mire elnevettem magam -Na jól van Styles, mentem. Szia! -intettem felé, majd kimentem a kocsihoz s nekidőltem.

Egy történet, amely egy hetet ölel fel, Reniék első egyetemi évének nyarán.

Luke Hemmings érettségi után a barátaival megy egyetemre. Eleinte minden simán megy, a sulival sincs gond. Ám egy váratlan pillanat mindent megváltoztat. Luke ugyanis többet kezd érezni a legjobb barátja, Ashton Irwin iránt. Depresszióba esik, melynek következtében rémálmai és szorongási problémái lesznek. Nem tud mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy gyengéd érzelmeket táplál a barátja iránt. Meddig tudja magába fojtani az érzelmeit? Mennyire tűnik reménytelennek ez a szerelem? Vajon Ashton miként reagálna, ha Luke színt vallana neki?