Bizonyos emberek falakat emelnek maguk köré, s alig várják, hogy valaki ledöntse ezeket a falakat, s ha ez nem történik meg, örökre ismeretlenek maradnak. Minho élete bonyolultabb, mint bárki másé. Nem hagyja el a házát és nem ismerkedik senkivel. Aggódó szüleivel és egyetlen barátjával, a magánnyal vészeli át a napok...
Felriadok a hangokra, amelyek itt suttognak...„Elég!” Ordítok, s könnyek folynak végig arcomon. Nevetnek, ahogy lassan felém fordítják szörnyű, sebes arcukat... (elnézést a csúnya szavakért, de hazugság lenne, nem így írni)
Miért nem vesz manapság senki porcelánbohócot? És régen miért vettek az emberek porcelán bohócot? Egyáltalán mi vezérli azt,aki ilyen szörnyetegeket csinál? Ebben a könyvben nyomon követheted egy,a hatvanas években készített bohóc történetét...de nem akármilyen ez a történet.