Egy egyszerű lány volt, tinédzser évei végének küszöbén állva, ahogy készült belekóstolni a valódi világ rejtelmeibe. Mikor azon a megszokott keddi napon leszállt a buszról és átlépte iskolája kapuit, még cseppet sem sejtette, hogy attól a naptól kezdve szépen lassan maga ellen fordítja barátait és családját. Meg sem fordult a fejében, hogy aznap ismeri meg azt a személyt, aki egész lényével rabul ejti őt, emellett egyaránt fedezi fel a szerelem szép és fájdalmas oldalait. Vajon sikerül Daenerys-nek megtartania nála jóval idősebb barátját, Harry-t, vagy a nagy korkülönbség határokat szab kettejük közé? ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------- FIGYELEM! Az itt található fanfiction teljes egészében az én agyszüleményem. A történetben jelenlévő főszereplő (Harry) csak külső megjelenésben hasonlít az eredeti Harry Styles-ra, tulajdonságokban eltérhet. A történetben elfordulhatnak +18-as jelenetek, emellett trágár és obszcén kifejezések. Csak SAJÁT felelősségre olvasd! Esetleges reklamációért felelősséget nem vállalok, ugyanis kellően tájékoztatva lettél. Jó olvasást! :) ❤#1 in Magyar (2018. 05. 21. - 06. 12)❤ ❤#1 in Romantikus (2018. 05. 21. - 06. 16)❤

~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik, ami úgy érzem, nem fogja engedni, hogy megszólaljak. - Kérlek, menj el - közli már-már ridegen és egy cseppnyi érzelem sem látszik az arcán. Fel sem tudom fogni igazából, hogy mit mond. Hisz az előbb megcsókolt... Mintha valami robot lenne és ezek a szavak belé lennének programozva. - De mi történt? - kérdezem ismét. Nem bírom a könnyeimet visszatartani. Kövér sós könnycseppek kezdenek végig folyni az arcomon és már nem tudom és nem is akarom elrejteni az érzelmeimet. A lábaim kezdenek egyre gyengébbé válni, és félek, hogy bármikor kicsúszhatnak alólam...

"Bizonyítsd be, hogy létezel."-állt a cetlin, amit Kai kapott az egyetemen. A feladat könnyűnek hangzik elsőre, mégis lehetetlen megcsinálni. Hogy válaszoljon a kérdésre, ha azt sem tudja, embernek számít-e valójában? Valósak-e az érzései? Ha létezik is egyáltalán, van bármi értelme? Minden nap hasonló gondolatok jártak a fejében, ameddig nem találkozott egy lánnyal. Egy lánnyal, akinek a segítségével az összes kérdésére választ kap. A borítót készítette: H. Zsófi <3 Wattpad: HZs319

"Miért bámulsz mindig?" "M-mert gyönyörű v-vagy." Violet a lány, akit Harry szeret lerajzolni. Harry a fiú, akibe Violet beleszeret. Nem az enyém a történet, csak fordítom. eredeti: @londonstars http://www.wattpad.com/story/9008429-violet-harry-styles

Számomra ez egy végeláthatatlan történet volt, mint amiket gyerekkorodban hallgatsz az ágyadban fekve, félig még ébren, félig viszont már az álmok partjaira evezve. A tested gyenge, melegség és a takaró puha lágysága öleli körül, mint védelmező karok egy roppant hosszú és fárasztó nap után. A gondolataid szinte körbeszelik az egész világot, míg a szíved szüntelenül csak a mesebeli hercegért zakatol. És aztán, mikor a gyönyörű és boldog vég kecsegtetve csillan fel előtted, mindent elnyel a sötétség és mély álomba zuhansz. Nincs semmi, ami garantálni tudná a boldog véget, csak tudatlanul hánykódsz a sötétségben kérdések ezreivel a fejedben, ácsingózva a válaszok után. És mikor felébredsz, az egész kezdődik előröl. Az összes megpróbáltatás, kétely, bánat, csalódottság és harag. De mint mindig, minden rosszban van valami jó. És ő volt az egyetlen jó. Ő volt az egyetlen, aki megdobogtatta a szívemet, mosolyt csalt az arcomra és ott volt mellettem. És ezáltal ő volt az az egyetlen, aki mindezt pokollá tudta varázsolni egyetlen pillanat alatt. De most itt volt az ideje felszedni a törött darabokat.