Egy egyszerű lány volt, tinédzser évei végének küszöbén állva, ahogy készült belekóstolni a valódi világ rejtelmeibe. Mikor azon a megszokott keddi napon leszállt a buszról és átlépte iskolája kapuit, még cseppet sem sejtette, hogy attól a naptól kezdve szépen lassan maga ellen fordítja barátait és családját. Meg sem...
~A történet +18-as részeket is tartalmazhat, csak saját felelősségre olvasd!~ - Én...én már nem szeretlek. Szakítani akarok - formálja meg Harry, rózsaszín telt ajkaival a szavakat ám egy pillanatig sem néz a szemembe. - Hogy mi? Miért? - kérdezem és a szemeimbe könny gyűlik, torkomba pedig egy óriási gombóc költözik...
"Bizonyítsd be, hogy létezel."-állt a cetlin, amit Kai kapott az egyetemen. A feladat könnyűnek hangzik elsőre, mégis lehetetlen megcsinálni. Hogy válaszoljon a kérdésre, ha azt sem tudja, embernek számít-e valójában? Valósak-e az érzései? Ha létezik is egyáltalán, van bármi értelme? Minden nap hasonló gondolatok járt...
"Miért bámulsz mindig?" "M-mert gyönyörű v-vagy." Violet a lány, akit Harry szeret lerajzolni. Harry a fiú, akibe Violet beleszeret. Nem az enyém a történet, csak fordítom. eredeti: @londonstars http://www.wattpad.com/story/9008429-violet-harry-styles
Számomra ez egy végeláthatatlan történet volt, mint amiket gyerekkorodban hallgatsz az ágyadban fekve, félig még ébren, félig viszont már az álmok partjaira evezve. A tested gyenge, melegség és a takaró puha lágysága öleli körül, mint védelmező karok egy roppant hosszú és fárasztó nap után. A gondolataid szinte körbes...